Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Tedd ide kezed - Lobkowicz, Nikolaus - Gál Ferenc (ford.): A vallási tapasztalás
5 csak érzelmi emócióról? A teológiai hagyomány ugyanis a hitet a bölcsességhez hasonlóan erénynek, habitusnak mondta, s az arisztotelé- szi empeiria sem élmény, hanem habitus, maradandó készség. A teológiai kifejezések pedig, főleg amelyek a hit tartalmát írták le, objektí- vek akartak lenni, vagyis a törékeny és hiányos emberi befogadás ellenére a valóságra vonatkozóak. Csak ilyen alapon lehetett állítani, hogy egy vallás igaz, azaz megfelel Isten kinyilatkoztatásának, és azt össze lehetett hasonlítani egy másik vallással. Aquinói Szent Tamás is kifejtette, hogy Istenről szóló kijelentéseink hasonlóságiak, analógok, azért inkább azt tudjuk állítani, hogy „mi nem” az Isten, mint azt, hogy mi az ő istensége.9 Ez azonban az objektivitást nem érinti. Itt nem feladatunk, hogy a tapasztalás fogalmának történetét tárgyaljuk. Megelégszünk azzal a kísérlettel, hogy annak katolikus, ortodox és evangélikus változatát ismertetjük, s úgy keressük, hogy miként beszél az Újszövetség a vallási tapasztalásról, és hogyan öltöztette azt irodalmi formába Szent Ágoston Vallomásaiban. Fontosnak tartjuk annak kimutatását is, hogy milyen tartalmat kapott ez a fogalom a katolikus teológiai hagyományban, és itt Szent Tamásra hivatkozunk. Természetesen nem hiányozhat a misztikára történő utalás sem. A következőkben tehát nem olyan témát vetünk fel, amely hitigazságokra emlékeztet, hanem inkább olyan kérdést tárgyalunk meg, amely a II. Vatikáni Zsinat utáni fejlődésben nagyobb szerephez jutott, mint korábban. Tudjuk azt is, hogy a vallási tapasztalás folytonos emel- getése veszélyes lehet, és oda vezethet, hogy a hit tartalom nélküli, érzelmi megnyilatkozássá degradálódik. Korunk nagy kísértése az is, hogy minden második ember maga igyekszik hitének egyvelegét ösz- szeállítani. Másrészt tudomásul vesszük, hogy nem vagyunk szellemi teremtmények, akik tiszta értelmiséggel rendelkeznek, s akiknél az érzelem nem játszik szerepet. Emberek vagyunk, és a technikai berendezkedés világában, főleg a fiataloknál, megvan az igény, hogy ne csak higgyenek, hanem a hitet át is éljék. Itt nem elég a liturgiának az a felfogása, amely nem érti meg, hogy a „tevékeny részvétel” nemcsak felállásból, leülésből és gondolat nélküli éneklésből áll, hanem a misztérium megközelítéséből, főleg a keresztény misztérium megéléséből. A megélés hogyanjára a misztikus tárgyalásnál utalunk. Fordította: Gál Ferenc 9 S. Th. I. 3, proemium.