Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Tedd ide kezed - Zverina, Josef - Török József (ford.): A vallási tapasztalás felvázolása
6 Josef ZVERINA A vallási tapasztalás felvázolása A tapasztalást általában úgy határozzák meg, mint az egész személy találkozását egy konkrét valósággal1 Magába foglalja a felismerést és az élményt. Az élmény erős, személyes történés, azért nem is lehet egész terjedelmében kimerítően és tárgyilagosan leírni, tehát tárgyi ítéletet is nehéz róla mondani. Bensőleg azonban kapcsolatos a megismeréssel, de átfogóbb, mint egy értelmi megismerés, mivel itt teljes alany és teljes tárgy találkozik. így a róla történő közlés is nagyobb terjedelmű lehet. Az élmény magába olvasztja az értelem tevékenységét a megismerés többi összetevőjével, mert szerepet játszik benne az akarat, az érzék és az értelem. A tapasztalást nem szabad összetéveszteni az érzéki benyomással és az érzelemmel. Itt a cselekvő alanyt befolyásolja a történelem, a hagyomány, a környezet, s mindez erősíti a megértést, de nem az ítéletet. Így a tapasztalásban lehetnek gyenge, negatív elemek is. Ezért szükséges a kritika és az ellenőrzés, viszont a megismerő alanytól nem kell elvonatkoztatni. Az ember a tapasztalásban nem passzív, hanem aktív, aki meghatároz, dönt és értelmez. A tapasztalásban benne van a tárgy valóságának a felfogása. A tárgy nem mellékes, elvont, érdektelen valami, hanem olyan, ami konkrét kapcsolatot jelent. Ezek a szempontok főleg akkor nagyon fontosak, ha a kapcsolat tárgya egy másik személy. Az én-te és az én-mi kapcsolat sokkal gazdagabb, mint az én és a külvilág kapcsolata. A személyi vonatkozások szinte kimeríthetetlenek. Az egyszerű értelmi megismerés és a tapasztalás közötti különbséget így vázolhatjuk fel. Az értelmi megismerés analitikus vagy szintetikus, tehát elemző vagy összerakó, és benne van a megállapítás, a fogalomalkotás, a leírás, a meghatározás és az igazság tudata. A tapaszta1 A tanulmány Zverinának egy poszthumus könyvében (Az öröm öt útja, Prága 1995) jelent meg.
