Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Scheffczyk, Leo - Kovács Ervin (ford.): "Képviselés" és a pap küldetése
77 részletesen felsoroltunk, tulajdonképpen leolvasható a földi Krisztus képéről. Az ember Jézus azonban proegzisztenciájának minden tekintélyét és intenzitását az isteni Személlyel való egységéből merítette. Ezért a pap életében is jelen kell, hogy legyen ez az állandó Isten felé fordulás. Maradandó kapcsolatban kell élnie az Istennel, akitől minden képviselői hatalmát kapja. Ez ténylegesen azt jelenti, hogy a szüntelen imádság szelleméből és gyakorlásából kell élnie. Manapság elég gyakran állítják, hogy az embernek az Istennel való találkozást a felebaráttal való találkozásban kellene megtapasztalnia és megvalósítania. De bensőleg lehetetlen azt a lelki erőt, amely az embertárssal való találkozás sikeréhez, egészen pontosan a felebaráti szeretethez szükséges, magából ebből a találkozásból megteremteni. Ez azt is jelenti, hogy az embertársakkal való találkozás nem pótolhatja a közvetlen Istenhez fordulást az imádságban. Az ember Jézus magatartása, akkor sem mutatott mást, mint ezt a rendet, amikor az emberek számára volt jelen. Nála ez abban fejeződött ki, hogy olykor elmenekült az emberekkel való együttlétből az Istennel való kizárólagos együttlét magányába, az imádságba (vő. Mt 14,32; 26,36). így a pap számára is világos, hogy a „proegzisztenciát” csak az Istennel való együttlétből lehet megélni, ami elsősorban az imádságban történik. A katolikus keresztények és a pap számára azonban létezik a másokért, a sokakért való proegzisztencia megvalósításának még egy magasabb formája is. Tulajdonképpen ez az összes idevágó lehetőségek összefoglalása. Egy újra meg újra megjelenített eseményből való élet ez, amelyben Jézus beteljesítette saját proegzisztenciáját. Az eucharisztikus áldozatról van szó. Az Eucharisztiában a pap a legegyértelműbben áll egyszerre Krisztus helyén és a közösség, valamint az összes potenciálisan rábízott ember helyén. Ezen a helyen tudja ő a leghatékonyabban képviselni az embereket és egyszerre Isten elé vinni őket. Itt lesz ő képessé Krisztussal egyesülve továbbvinni a kiengesztelődés művét és mindig újra helyet teremteni Isten emberek felé fordulásának, ami kegyelmi síkon történik. Az Eukarisztia ünneplése, ami ennyire lényeges a papi képviselés eszméjének megvalósításához, valójában az egész koordinátarendszer metszőpontját képezi. Benne foglaltatnak a proegzisztencia titkának
