Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Scheffczyk, Leo - Kovács Ervin (ford.): "Képviselés" és a pap küldetése
76 Itt természetesen azonnal egy sor kérdést lehetne feltenni, hogy milyen cselekedetekkel lehet a papi proegzisztenciát gyakorlatilag megvalósítani? De az ilyen elhamarkodottan feltett kérdésektől bizonyos távolságtartás ajánlatos. A lelkiség elsősorban nem akciósterv. Sokkal inkább belső létállapot és lelki alaphozzáállás. Eckhart mester szabálya érvényes rá: „Az embereknek nem kellene annyit gondolniuk arra, hogy mit kell tenniük, inkább arra, hogy mik ők maguk. Ha ők maguk és szokásaik jók volnának, tetteik is fenségesen ragyognának”. Hasonló irányba mutatnak A. Stifter szavai. „A legjobb, amit az ember a másikért tehet, mégiscsak az, amit a másiknak jelent”. A mi összefüggésünkben ez a következőt jelenti: elsősorban nem a tettek, a cselekvés és ennek technikája a fontos, hanem a képviselés igazságáról és valóságáról való meggyőződés arról, hogy a pap másokért van és jelenlétével mások helyén is állhat, vagyis átveheti terheiket, hibáikat és bűneiket, olyan lelki szilárdságot és értelmet kölcsönözhet az érzékiségtől űzött emberiségnek, amelyet a világban sehol sem lehet találni. A pap elmondhatja, és mindig újra meggyőződhet róla, hogy a legegyszerűbb és legtövisesebb lelkipásztori hétköznapiságban, annak minden csalódásával és kudarcával is számtalan ember helyébe lép. Ezeknek az ő egzisztenciája áldást és kegyelmet közvetíthet az Istentől. Ezért nincs szüksége további elismerésre, sem saját maga, sem mások részéről, amire pedig a legtöbb ember sóvárogva törekszik. Az emberek soha sem tudják kielégíteni ezt az alapvető emberi szükségletet, mivel ez kielégíthetetlen. A pap is csak belsőleg elégítheti ki, a saját Krisztus-közösségére alapozott proegzisztenciájából. Ez a szellemi-lelki alapmagatartás és létállapot ezután természetesen meg fogja teremteni külső kifejezési formáit is. Mégsem lehet ösz- szeállítani ezzel kapcsolatos katalógust, meghatározott tevékenységekkel vagy magatartásformákkal. Bizonyos irányelveket azonban lehet adni, amelyek alapján ez a létállapot egyszerre keresztülvihetővé válik és testet ölt. A mai helyzetben ide tartozik különösképpen az emberek, azok bajai és kérdései iránt tanúsított őszinte érdeklődés szolidaritás, beleértve a hitetleneket és a bűnösöket is. A Krisztussal való proegzisz- tencia az emberek iránti különleges nyitottságban, az egybetartozás tudatában, az emberi feléjük fordulásban is formálódik. Minden, amit itt
