Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Scheffczyk, Leo - Kovács Ervin (ford.): "Képviselés" és a pap küldetése
74 ben egész életével sigrxificatio Christi mediatoris kell, hogy legyen, és lehet is. A felszentelt ember szentségi jegyet kap, amely maradandó küldetést és felhatalmazást közöl. El nem múló részt ad Krisztus papságából és feladataiból. A papban folytatódik Krisztus evilági küldetése, egyszerre ontológiai-kegyelmi és hivatalos-felhatalmazott síkon. Ezekben a szempontokban a Krisztussal együtt papban megvalósul a képviselés első dimenziója, „fentről lefelé”. A pap Krisztus helyén áll és cselekszik, Krisztusnak a Főpapnak képviselője, ahogyan az Apostol is mondja: „Krisztus követségében járunk, maga Isten int benneteket általunk” (2Kor 5,20). A II. Vatikáni Zsinat a hagyománnyal összhangban a képviselésnek ezt a függőleges irányát csak a papnak tulajdonítja és az agere in persona Christi13 szavakkal jelöli, időnként hozzáfűzve a kiegészítést Christi capitisM. Amikor a pap Krisztust képviseli az emberek előtt, ennek a képviselésnek függőleges vonalához Krisztushoz hasonlóan (de csak hasonlóan), csatlakozik egy különleges vízszintes vonal. Ezen a vonalon a pap a pro (vagy hyper) értelmében az emberek javára vagy hasznára cselekedhet. De a hyper magasabb szinten azt is jelenti, hogy a pap az emberek helyébe léphet az üdvösség érdekében. Ezen a ponton Jézus Krisztus hivatalos képviselése az emberek előtt átlép ennek az embernek a Krisztus és az Atya előtt megvalósított képviselésébe. Itt jön először napfényre a papi képviselés életbe vágó titka. Ugyanakkor ez az a pont, ahol a képviselésről szóló igazság belső és lényegi mozzanatként beilleszkedik a papi lelkiségbe. Ismét Szent Pál az, aki erre a pontra rátapint amikor a Kol 1,24-ben található kulcshelyen megfogalmazza a gondolatot: „Örömmel szenvedek értetek és testemben (vagyis apostoli életemben), kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, Testének, az Egyháznak javára”. Itt az apostol kétségtelenül azt a meggyőződést fejezi ki, hogy mint Krisztus szolgája szeretete és szenvedése által sokak javára folytathatja a krisztusi megváltás művét. Krisztushoz hasonlóan mások helyett engesztelhet az üdvöt közvetíthet. II. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum Concilium, 33; Lumen gentium, 10, 28. Uo., Presbyterorum ordinis, 2.
