Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Felkészítés a papságra
49 ságos és nyugtalansággal teli helyzet kellős közepébe kerültem. Az érsekség területén a papi hivatást érzők és elfogadók száma igencsak megfogyatkozott. A kispapok a „hercegi” Georgianum, a bajor tartományi szeminárium lakói voltak, amelyet 1494-ben a „gazdag” jelzővel kitüntetett György herceg alapított Ingolstadt egyeteme mellé, ahonnan idővel Münchenbe költözött. Számomra kezdettől fogva világos volt, hogy legsürgetőbb feladataim egyike visszaadni a főegyházmegyének a saját szemináriumát; jóllehet, sokan azt kérdezték: van-e még ennek valami értelme a metamorfózison átment Egyházban? Kevéssel annak- előtte, hogy eggyel többször ismét elhagytam eredeti egyházmegyémet, örömmel vettem részt a főegyházmegye patrónusa, Szent Korbinián ünnepén, 1981. november 20-án - esős, borult idő járta - az új szeminárium alapkőletételén. Ez az esemény kinyilvánította a vállalkozás visszafordíthatatlanságát. Miközben az alapkőre vésendő szavakon gondolkodtam, rábukkantam Szent Péter apostol első levelében azokra a csodálatos sorokra, amelyek arról szólnak, hogy Izrael kiválóságának címei - okai miként származtak át a megkereszteltek népére: „Ha hozzá, az eleven kőhöz járultok, melyet emberek ugyan elvetettek, de Isten kiválasztott és megtisztelt, eleven kövek módjára ti is lelki templommá, szent papsággá épültök, hogy Jézus Krisztus által Istennek kedves lelki áldozatokat mutassatok be” (lPt 2,4-5). Ezek a szavak valószínűleg egy újszövetségi keresztségre előkészületkor is elhangzottak. A szövetség és kiválasztás teológiáját alkalmazzák Jézus Krisztus új közösségére, amely az Ószövetségben megmagyarázta a Sinai hegynél történteket. Szent Péter apostol egyszerűen és világosan meghatározza, mit jelent megkereszteltnek lenni és az Egyház, mint Isten élő temploma, miként jön létre és növekszik ebben a világban. A jövendő papok szemináriumának lehet-e nagyobb és magasabbrendű célkitűzése, mint a fiatalembereket elvezetni arra, hogy a keresztséggel járó követelményeket teljes terjedelmükben megéljék, a tanítványi állapotot vállalják és mindannyian élő egyházzá - Egyházzá váljanak? Nekem úgy tűnt, hogy Szent Péternek a megkereszteltekhez intézett szavai minden lényegeset elmondanak arról, amit egy szemináriumtól el lehet várni. Ezek a sorok tökéletesen alkalmasak voltak a papnevelő intézet célkitűzésének meghatározására, valamint ennek alapkövére jelmondatként.
