Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Friemel, Franz Georg - Győrffy Andrea (ford.): Csalódott politikai remények
44 meg, hanem sok jó gyakorlatot is. Megváltozott az orvosok egymáshoz való viszonya, meg az orvos és a beteg viszonya is.”2 Az még nem ellensége a német egységnek, aki a régi DDR-ban nem tart mindent embertelennek. Az ottani emberek az élet egyes ágait úgy kifejlesztették, hogy olyan rendszerben, amely az embereket osztályozta, s bennük vagy barátot vagy ellenséget látott, értékelni tudták az egyéni sajátosságokat, s a privát szférában megteremtették az együttműködést. A csúcson ki volt építve a politikai szervezet, de nem tudott mindenbe beletekinteni. Bizonyos szociális gondoskodás is volt. Az üzemek számon tartották a nyugdíjasokat. A szakszervezetek segítettek a szabadság kihasználásában, s a különböző szervezeteket olykor közösségi élményt is nyújtottak. Természetesen a keletnémet lakosság az elmúlt 40 év alatt megtanulta azt is, hogy a szocializmus ígérete, a boldog jövő biztosítása csődöt mondott, mert hazugságra épült. Ugyanakkor a kapitalizmusról úgy beszéltek neki, mint a kizsákmányolás rendszeréről, ahol a pénz győz az emberiesség felett, s ahol csak könyökölve lehet előbbre jutni. Most viszont beleestek egy olyan helyzetbe, ahol egyéniségüket és találékonyságukat kell latba vetni az érvényesüléshez. Ilyen visszatekintés új megvilágításba hozta a múltat, s hozzájárult a józanabb, reálisabb szemléletmódhoz. A visszatekintés legtöbbször nem a szocializmus utáni vágyat ébresztette fel, és akik a jelent kritizálták, Honeckert nem akarták visszahozni. A kritikus magatartás oka inkább ott van, hogy a társadalmi változással új érdekek és értékek jelentkeztek: az egyéni életalakítás, a magántulajdon megbecsülése, új gazdasági kihívások, s még nem volt idejük arra, hogy ezekkel megbarátkozzanak. Még nem tapasztalták meg, hogy az új életkörülmények nagyobb életlehetőséget nyújtanak, ha tudják kezelni őket. Ugyanakkor a nyugatiak is elgondolkodhattak, amikor látták a keletiek reakcióit. A veszély természetesen abban van, hogy egyesek a visszanézést és az elégedetlenséget ideológiailag és pártpolitikailag is kihasználták. Mégis reménykedhetünk abban, hogy ha az alkotmányos és politikai egység megvalósul, akkor a lelki egység is jobban kialakul. 2 U.o.
