Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Friemel, Franz Georg - Győrffy Andrea (ford.): Csalódott politikai remények

43

ben hasonló érzelmeket találunk. Ami az egymástól elszakadt családok, csoportok, egyházak találkozásában végbemegy, az olyan, mint az egyének találkozása. Megvan a lelkesedő érzelmek ideje és következik a komoly megfontolás és kijózanodás. Közben megváltoztak, mert sok jót és és rosszat átélték, de egyoldalúan, egymás nélkül élték át. Ezek az élmények nem kapcsolták őket össze, nem dolgozták bele azokat közös életükbe. A két német állam egyesülése után már évek óta ebben a kijózanodásban vagyunk. Az ajándék öröme után most az a kérdés merül fel, hogy összeillünk-e még és élhetünk-e együtt? Ez érinti az egyéneket, a családokat, az együtt dolgozó csoportokat, a tudományos és kulturális intézményeket. A kijózanodás lehet jótékony hatású, mert elvezet a valóságba és megóv a csalódástól.

Visszatekintő értékelés. Úgy látszik, hogy az egyesülés napjaiban a kritikai érzék háttérbe szorult. Az új élmény úgy lefoglalta az öntudatot, hogy nem gondoltak a valóság elemzésére. Élvezték az újdonságot és az érzelem hatása alatt állottak. A keletre jött kereskedők ajánlataikkal még bonyolították a helyzetet. Az új pénz eleinte bőven rendelkezésre állt. A keletnémet polgároknak volt megtakarított pénzük, s a 2:1 beváltási aránnyal nem jártak rosszul. Csak kevesen gondoltak arra, hogy az árak nemsokára kiegyenlítődnek, s a fűtés meg a lakbér nem 3-4%-al emelkedik, hanem 500-1000%-al. Még kevésbé gondoltak a munkanélküliség lehetőségére.

Amikor néhány hónap múlva, a nyugatnémet márka bevezetése után a munkahelyek bizonytalanná váltak, mert a korábbi keleteurópai export megszűnt, akkor át kellett térni a kemény valutával rendelkező országokba való exportra. Javítani kellett a termelés minőségét, a munkatempót, az átállás ütemét, a keletnémetek lassan kezdték értékelni a régi egyszerűbb és kényelmesebb életet. Előálltak azzal, hogy náluk nemcsak rossz intézkedések voltak, hanem sok jó is. Egy orvos, Peter Stosiek, az egészségügyben végbement változást így szemlélteti: „Azelőtt a kórházi és az otthoni orvosi kezelésben nem volt kifogásolni való. Azt az emberek elfogadták és legföljebb a berendezést és a politikai vezetést bírálták. Nem vágyódtak szabad biztosító rendszer után. A változás nemcsak az igazságtalanságot és a sikertelenséget szüntette