Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Friemel, Franz Georg - Győrffy Andrea (ford.): Csalódott politikai remények
42 szélnek, hogy most az elválasztó fal a fejekben van, nem Berlinben. Vagyis a keletieknél nemcsak kijózanodás van, hanem csalódás a nyugatiak iránt. A remények tehát nem teljesültek. Ha az egyesülés évei után azt látjuk, hogy az emberek csalódtak, és a helyzetet meg akarjuk magyarázni, szükség van komoly visszatekintésre, mert csak így lehet józanul a jövőbe nézni. A csalódás lélektana. Aki az 1989 októberére és 1990 októbere közötti időt elevenen átélte, az tudja, hogy hihetetlen időszak volt. Akik értelmezni akarták, visszanyúltak a 126-ik zsoltár szavaihoz: “Amikor az Úr megfordította Sión foglyainak sorsát, úgy éreztük, mintha álomból ébredtünk volna.” Ők ismerték az ujjongást, amikor jött a váratlan szabadulás a fogságból. De utána a hazatértek átélték a keserves és hosz- szú újjáépítését annak a hazának, amelyről Babilon vizei mellett énekeltek, és amelynek képe eszményi szépségben lebegett előttük. De átélték az otthon maradottakkal adódó problémákat is. Egy szeretett ember újra megtalálásának öröme és a vele való mindennapi együttlét két különböző dolog. Az ember megrajzol magának egy képet, amelyet azután a valóság átalakít Tisztán lélektanilag nézve sem lehetséges az eufórikus hangulat hosszadalmas fenntartása. A mézeshetek átmennek hétköznapokba. Aki a németek átalakult hangulatán csodálkozik, az nem ismeri a pszichológiai törvényszerűséget. Sokszor hallunk olyan történeteket, amelyek hosszú távoliét utáni találkozásról beszélnek: foglyok hazatérnek, testvérek hosszú elvesztés után felismerik egymást, szerető személyek újra egymásra találnak. A találkozás pillanatában könnyek folynak, sírás és nevetés egybeolvad, érzelmek jelentkeznek, a szavak elégtelenek az öröm kifejezésére. Azután jön a kijózanodás, és jelentkezik a kérdés: Hogyan tovább? Ugyanazok vagyunk még, mint régen voltunk, amikor elvesztettük egymást? Az együttlét örömébe belevegyül valamilyen kételkedés. Természetesen együtt maradunk, de kapcsolatunknak tárgyilagosnak kell lenni. Mindkét fél elmeséli élményeit, még egyszer átélik a távoliét éveit és számot vetnek új helyzetükkel. Megállapítják a részleges elhidegülést is, és gondolkoznak a közös útról. Az újraegyesülés nem történhet meg anélkül, hogy meg ne kérdeznék: Mire lehet most számítani? Az eredeti lelkesedés nem biztosította a közös utat. Az 1989-es újraegyesülés
