Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Friemel, Franz Georg - Győrffy Andrea (ford.): Csalódott politikai remények

41

jet hatalom jelenléte és a kelet-nyugati feszültség miatt nem láttak lehetőséget. Még olyan remény is volt, hogy a nyugdíjasok szabadabban utazhattak külföldre, azért sehol nem várták úgy a nyugdíjazást, mint Kelet-Németországban.

Hirtelen és rövid idő alatt ezeknek a reményeknek nagy része valóság lett. Az 1989 októberét követő tizenkét hónap alatt az egyéni életben és a világpolitikában annyi változás történt, hogy az emberek megkérdezték: Mennyi történelmet tudunk még elviselni? Eleinte főleg a keletnémetek számára voltak a változások és találkozások meglepők és lenyűgözők.

Peter Stosiek, egy görlitzi orvos, ironikus túlzással így beszél első utazásáról nyugatnémet területen: „Még világosan emlékszem élményeimre, amelyeket első, nyugatnémet területen való utazásomon szereztem. Komolyan kérdeztem magamtól, hogy itt még egyáltalán meg kell-e halni és hogy van-e itt olyasmi, mint nélkülözés, baj és kétség- beesés? Ilyen tudományos és technikai fejlettség, társadalmi jólét és működő demokrácia láttán azt hittem, hogy minden kérdés megoldást nyert. Úgy gondoltam, hogy itt kell a bibliai három sátort felépíteni magunknak, szégyenkezve levetni a régi embert és mint kate- chumeneknek, új életet kezdeni.1

Kijózanodás. Ha most, hat-hét év után, kelet és nyugat akadálytalan érintkezésének tükrében megkérdeznénk, hogy a kezdetben olyan lelkes kapcsolat hogyan fejlődött, akkor elsősorban a kijózanodásra kell hivatkozni. A keletiek nem akarnak hitújoncok módjára mindent újra kezdeni. Egyre világosabban látják, hogy annak a csodálatos életnek, amelynek képét a nyugati televízió a szocialista lakószobákba belevetítette, és a valóságos, fogyasztói, demokratikus társadalomnak kevés köze van egymáshoz. A televíziósképek szépek voltak, de azután rájöttek, hogy a nyugatról hozzájuk költözött szakemberek is „vízzel főznek”. A szociális piacgazdaság nem mutatkozik minden esetben, minden órában és minden tekintetben szociálisnak. Myugaton a keletieket azzal vádolják, hogy hálátlanok és honvágyat éreznek egy. érthetetlen DDR után, nem tudnak elszakadni a Margót Honecker-féle művelődési eszmétől, s a régi politikai mentalitás kíséri őket. Az újságírók arról be1 Ünnepi beszéd a Carol-Nachmann-díj átadásánál, Wiesbadenben, 1996 május 3-án.