Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Henrici, Peter - Bolberitz Pál (ford.): Az Egyház fiatalsága
AZ EGYHÁZ FIATALSÁGA 7 értelme, ha életünket ráirányíta a végső célra (Lk 20,34-35; Mt 19,10-13). A tapasztalat igazolja, hogy ez a három életforma az embert megőrzi fiatalnak, dinamikusnak és jövőbe nézőnek. Ezekben fejeződik ki az Egyház fiatalsága is. A korábbi liturgiában az idős papok is a misét lépcsőimával, a Zsolt 43,4 szavaival kezdték: „Bemegyek az Isten oltárához, Istenhez, aki megvidámítja iljúságomat” (Intro- ibo ad altare Dei, ad Deum, qui laetificat juventutem meam). 3. Az ifjúság alternatív. Itt eljutunk az Egyház életének ahhoz a vonásához, amely legközelebb áll a fiatalsághoz, és amit ma az Egyházban kevéssé vesznek figyelembe: az ifjúság át akarja alakítani a világot. A jövőre irányul és valami más, jobb jövőt keres. A fiatalok világa nemcsak abban különbözik az idősebbekétől, hogy ők más nemzedékhez tartoznak. Ma nagyon sok fiatal nem akar abba a világba belépni, amely éppen a felnőttek világa. Éles szemük van annak meglátására, hogy mi nem jó számukra környezetükben, azért másféle világról álmodnak. Hogy aztán évek folyamán szükségtől hajtva mégis beépülnek a felnőttek világába, az más lapra tartozik. A felnőttek világának belső kritikája bizonyos alternatív ifjúsági kultúrához vezet. Ha már ezt a világot nem változtathatják meg, legalább saját világukat akarják megélni. Ha ma az ifjúsági kultúra annyira terjed és kifejezetten alternatív akar lenni, az talán annak a jele, hogy átélik tehetetlenségüket: a felnőttek világát nem tudják megváltoztatni. Nem is saját értékeiket hangoztatják, hanem látványosan visszautasítják a felnőttek értékeit. Ma egy felnőttnek meglehetősen nehéz ezt a széleskörű ifjúsági kultúrát megérteni vagy magát beleélni. Hogy aztán a felnőttek ezt az ifjúsági kultúrát a maguk meggazdagodására kihasználják, az megint más lapra tartozik. Elég gondolni a divat és a szórakozás költségeire. Lényege szerint az Egyház is, mint alternatív valóság áll szemben a földi berendezkedéssel. Bár újra meg újra fel akarják használni a meglevő társadalmi, állami és kultúrális struktúrák megszilárdítására, de ez csak azt jelenti, hogy az Egyház lényegét félreismerik. Az Isten országáról szóló igehirdetés Jézus kereszthalála és feltámadása, amit az Egyháznak szóban és tettben tanúsítani kell, s az egészen más, mint valamilyen rendszer őrzése. Ez radikális megtérést követel (Mk 1,15), s minden igazi megtérés feltételezi az evilági értékek felborítását. Ha elegendő ember megtérne, akkor a világ valóban átalakulna.
