Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Isten és császár - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Az egyházi zene teológiai gondjai
AZ EGYHÁZI ZENE TEOLÓGIAI GONDJAI 59 vagy a másik megoldás: felszólítás egy újabb képromboló hadjáratra. Miért fogadják el ma szakemberek is azt, hogy a puritán funkcionalizmusból származó művészet-ellenesség igazi, hiteles keresztény magatartás? Ennek a fölfogásnak két forrása van. 1. Az első abban rejlik, hogy az átmenet az Ószövetségből Jézus Krisztus közösségébe valami kivonulásnak tűnhet: a templom elhagyása a mindennapok istentiszteletéért. Jézus maga is megismételte Izrael prófétáinak a lélektelen kultuszra vonatkozó kritikáját, sőt azt hangsúlyozta egészen a Templom szimbolikus lerombolásáig az árusok kiűzésekor. Jézus keresztre feszítése a „falakon kívül” (Zsid 13,12) a tanítványai számára az új kultuszként jelent meg, ami által minden, a szó szigorú értelmében vett kultusz véget ért. Ebből egyesek ma arra a következtetésre jutnak, hogy a kereszténységnek Jézus szellemében szembe kell szállnia a Templommal, a kultusszal, a papokkal; ebből ma sokan azt olvassák ki, hogy Jézus nem ismert más szentséget és más szent teret-helyet, mint a profán mindennapokét. A kultusz, a papság megjelenése tehát szerintük visszatérés lenne a kereszténység előtti korba. A kereszténységnek ez a profán felfogása kettős hatást vált ki, amelyről már a kiindulásor szó volt: egyik részről az istentiszteletet minden ünnepi jellegtől meg kell fosztani és a hagyományos egyházi zenét száműzni, mert az „szent” zeneként jelenik meg. Másik részről az istentiszteletben mindennek úgy kell történnie, mint a mindennapokban, és a zene csak akkor alkalmas, elfogadható az istentisztelet keretében, ha profán. Az ősegyház nem ismert ilyen elképzeléseket. Az újszövetségi levelek az istentiszteletek nagyon gazdag és egyáltalán nem profán életéről tudósítanak. Izrael zsoltárait tovább énekelték, új énekekkel és himnuszokkal kiegészítve. Erik Peterson kimutatta, hogy az Izaiásnál található templomi látomás, amelyben az angyalok kiáltanak és beszélnek, a Jelenések könyvében gazdagabban jelenik meg, mert itt már nemcsak szavakról és kiáltásokról van szó, hanem énekekről, 12 13 12 J. Ratzinger: Weltoffene Kirche, in: Th. Filthaut: Umkher und Erneurung, Mains, 1966, 273-291. 13 E. Peterson: Von den Engeln, in: Theologische Traktate, München, 1951, 323- 407, főként 356.
