Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Isten és császár - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Az egyházi zene teológiai gondjai
60 JOSEPH RATZINGER kürtszóról és dicshimnuszokról. Tehát a liturgiában döntő fejlődés van, amely abból áll, hogy a zsoltárt kiegészíti a himnusz, a szót az ének, és ez új dimenziót nyit a dicséret kultuszának. Peterson ennek kapcsán Origenész különös kijelentésére utal: „A zsoltárok éneklése az emberekhez, a himnuszok éneklése az angyalokhoz illik és azokhoz, akik úgy élnek, mint az angyalok.”14 15 Jegyezzük meg: a keresztény istentisztelet már a kezdetekkor elszakadt a mindennapoktól, azokon felülemelkedett istentisztelet volt; a kezdetektől az jellemezte, hogy a költői és zenei dicséret új formáit próbálta megtalálni, és mindezt teológiai mgfontoiásból történt. 2. Egyébként az igaz, hogy a keresztény istentisztelet föltételezi a Templommal való szakítást, és közelebb áll a zsinagógái istentisztelethez, mint a templomi liturgiához; legalábbis ami a külső, megjelenési formát illeti. De ez nem jelent átmenetetet a profánba; hanem inkább egy megváltozott, egyszerűbbé vált szakralitást, ami a lelkibbé-tétel, lelkibbé-válás felé irányul (és itt van a puritán funkcionalizmus második gyökere). Az egyházatyák leírták az utat az ószövetségi Templom kultuszától az újszövetségi kultuszhoz, és általánosságban az Ószövetségből az Újszövetségbe történő átmenetet úgy, mint a lelkibbé-válást (spiritua- lizációt). Ebből a szempontból ők az egyetlen Ige liturgiája mellett foglaltak állást a lehető legteljesebb mértékben és minden vonalon ellenálltak a liturgikus pompa legcsekélyebb kibontakozásának.Ez különösen igaz a nyugati teológia atyja, Szent Ágoston esetében. Ő egyébként az egyházmegyéje számára fenntartott egy képellenes zsinati dekrétumot, ami kifejezi az ő spiritualizáló, lelkibbre-törekvő teológiáját és sajátos módon meghatározta az Egyház és a teológia nyugati útját.1 A lelkiség, lelkibbé válás ezen eszméjének mégsem kellene a fent említett súlyos következményekkel, negatív jelenségekkel járnia. Mert végső soron az igazi művészet pontosan a spiritualizáció maximumának az eredménye, inkább az első századok keresztény gondolkodásának platonikus eleme jelentkezett és merevítette meg az Ószövet14 (J.O., 357. A Ps 118,71 magyarázata. 15 Vö. J. Van der Meer: Augustinus der Seelsorger, Köln, 1961., és J. Ratzinger tanulmánya in: Gloria Deo, pax hominibus, Köln, 1974. 39-62.
