Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 1. szám - Isten és császár - Straub, Eberhard - Győrffy Andrea (ford.): Világi hatalom és isteni dicsőség

VILÁGI HATALOM ÉS ISTENI DICSŐSÉG 35 szentélyének papjai. Az uralkodó születésére nézve ember, de hivata­lánál fogva Isten helyettese, s így felette áll az emberi dolgoknak. Feladata az, hogy az „igazság napjának" tükörképe legyen. A császári birodalom megszentelődött a jog szentsége által. Ami­kor II. Frigyes Jeruzsálemben magát koronázta királlyá, tovább akarta fokozni az uralkodói hatalom szent voltát. Nyilván erre emlékezett I. Vilmos porosz király is, amikor koronázása előtt ezt a kijelentést tette: „Poroszország királyai a koronát Istentől kapják. Ezért én holnap az Úr oltáráról veszem a koronát és a fejemre teszem. Ezt jelenti az Isten kegyelméből való királyság, és ebben áll a korona sérthetetlen szent­sége is.” A pápáknak az Egyház szabadsága érdekében mindenképpen védekezniük kellett az ilyen uralkodói misztika ellen. A Hohenstaufo- kat pl. viperák fajzataként emlegették, mert meglátták, hogy a szent­ségre és az Istenre való hivatkozással csak hatalmukat akarták erősíte­ni. A pápák felülkerekedtek ugyan a Hohenstaufok törekvésein, de magát az eszmét nem győzték le. Lassanként az európai királyok is átvették a stílust, és saját országukban a palotát úgy tekintették, mint a jog szentélyét, magukat pedig, mint az igazságosság napját. Tehát két nap ragyogott az égbolton. Egyik volt az Egyház, amely nem tudta a világi uralkodókat a „misztikus test” karjává tenni - amivel saját hatáskörén is túllépett -, és kénytelen volt egyességre lépni a világi hatalommal, A másik nap az állam volt, amely szentnek tartotta magát, de csak saját szabadságára gondolt, nem az Egyházé­ra.' Az Egyház tehát szerződéseket kötött az államokkal, hogy ésszerű módon védje magát az uralkodói mítosztól. A Hohenstaufok után egyetlen állam sem nehezedett úgy a pápaságra, mint a spanyol. A spanyol királyok nem eszmeileg voltak világuralkodók, mint a német­római császárok, hanem valóságban. Kialakították az egyetemes mo­narchiát, és Spanyolország nap akart lenni, amely a többi országot megvilágítja. Dicsekedtek azzal, hogy mindenkitől függetlenek, még a pápától is, tőlük ellenben népek függenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom