Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): A hit mai akadályai
A HIT MAI AKADALYAI 63 Itt és most nincs helye ilyen eszmefuttatásnak, mert célunk lényegesen szerényebb: a hit átadásának, terjedésének jelenkori akadályait keressük. A lényeges kérdés a következő: hogyan lehetséges, honnan származik, hogy ilyen alapokon nyugvó értékítéletet a keresztények is elfogadjanak? Mert az, amiről eddig szó volt, már elégségesen megmutatta, hogy mi az igazi tét az „ellenállás, ellentmondás szabálya” mögött. Nem puszta nézeteltérés az egyház szentségi életével kapcsolatban, vagy néhány előírás gyakorlati alkalmazása körül. A szóban forgó véleménykülönbség a „paradigmák", a tanítás nagyon is komoly változásából származik, az ember léte és feladata alapvetően másként kerül bemutatásra még abban az esetben is, ha ezt nem, vagy csak elenyésző mértékben gondolták át azok, akik az egyház tanításával menetrendszerűen szembehelyezkednek. Olyan emberképet és világképet terjesztenek, ami szerintük elfogadható, ugyanakkor az egyház által tanított ember és világképről azt állítják, hogy érthetetlen. Ki ne állna a lelkiismeret és a szabadság oldalára, a törvényrágással, a törvény kikényszerítésével szemben? Kinek áll érdekében a tabuk fennmaradása? Ha így tesszük fel a kérdéseket, akkor a Tanító- hivatal által hirdetett hit- és erkölcsi tanítás máris meg nem hallgatásra van kárhoztatva. A modern világ szellemi struktúráiba kényszerített hit már nem magától értetődő, és az átlag-kortárs nem tartja többnek, mint valamiféle régóta túlhaladott véleménynek. Ezekre a nap mint nap fölvetődő súlyos kérdésekre csak akkor tudunk meggyőző választ adni, ha világosan látjuk a mögötte álló valóságot - ha ezt agyonhallgatjuk vagy letagadjuk, akkor szükségszerűen eltűnik a hit nyilvánossága és észszerűsége. Ebben az összefüggésben a hit által tanított világkép három részterületére szeretnék rámutatni. Az elmúlt évtizedek alatt mindhárom ellaposodott, s ez fokozatosan előkészítette a terepet az újabb, gyökeresen más nézet, „paradigma” számára. 1 1. Először arra kell fölfigyelni, hogy a teremtéstan majdnem teljesen eltűnt a teológiából. Ezzel kapcsolatban mintaértékű tünet, hogy két modern teológiai összefoglalásban a teremtésről szóló tanítást mint hittartalmat mellőzték, és filozófiai jellegű, parttalan, egzisztenciális ízű elmélkedésekkel helyettesítették. Ez a helyzet az ökumenikus Neues Glaubenbuch esetében, melyet 1973-ban J. Feiner és L.
