Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): A hit mai akadályai

A HIT MAI AKADALYAI 63 Itt és most nincs helye ilyen eszmefuttatásnak, mert célunk lénye­gesen szerényebb: a hit átadásának, terjedésének jelenkori akadályait keressük. A lényeges kérdés a következő: hogyan lehetséges, honnan származik, hogy ilyen alapokon nyugvó értékítéletet a keresztények is elfogadjanak? Mert az, amiről eddig szó volt, már elégségesen meg­mutatta, hogy mi az igazi tét az „ellenállás, ellentmondás szabálya” mögött. Nem puszta nézeteltérés az egyház szentségi életével kapcso­latban, vagy néhány előírás gyakorlati alkalmazása körül. A szóban forgó véleménykülönbség a „paradigmák", a tanítás nagyon is komoly változásából származik, az ember léte és feladata alapvetően másként kerül bemutatásra még abban az esetben is, ha ezt nem, vagy csak elenyésző mértékben gondolták át azok, akik az egyház tanításával menetrendszerűen szembehelyezkednek. Olyan emberképet és világ­képet terjesztenek, ami szerintük elfogadható, ugyanakkor az egyház által tanított ember és világképről azt állítják, hogy érthetetlen. Ki ne állna a lelkiismeret és a szabadság oldalára, a törvényrágás­sal, a törvény kikényszerítésével szemben? Kinek áll érdekében a tabuk fennmaradása? Ha így tesszük fel a kérdéseket, akkor a Tanító- hivatal által hirdetett hit- és erkölcsi tanítás máris meg nem hallgatás­ra van kárhoztatva. A modern világ szellemi struktúráiba kényszerített hit már nem magától értetődő, és az átlag-kortárs nem tartja többnek, mint valamiféle régóta túlhaladott véleménynek. Ezekre a nap mint nap fölvetődő súlyos kérdésekre csak akkor tudunk meggyőző választ adni, ha világosan látjuk a mögötte álló valóságot - ha ezt agyonhall­gatjuk vagy letagadjuk, akkor szükségszerűen eltűnik a hit nyilvános­sága és észszerűsége. Ebben az összefüggésben a hit által tanított világkép három részte­rületére szeretnék rámutatni. Az elmúlt évtizedek alatt mindhárom ellaposodott, s ez fokozatosan előkészítette a terepet az újabb, gyöke­resen más nézet, „paradigma” számára. 1 1. Először arra kell fölfigyelni, hogy a teremtéstan majdnem telje­sen eltűnt a teológiából. Ezzel kapcsolatban mintaértékű tünet, hogy két modern teológiai összefoglalásban a teremtésről szóló tanítást mint hittartalmat mellőzték, és filozófiai jellegű, parttalan, egzisztenci­ális ízű elmélkedésekkel helyettesítették. Ez a helyzet az ökumenikus Neues Glaubenbuch esetében, melyet 1973-ban J. Feiner és L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom