Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): A hit mai akadályai
A HIT MAI AKADÁLYAI 61 fölvázolnunk. Abból a közismert megállapításból indul ki, hogy a „mai embernek” nehézségei vannak az egyház által tanított szexuális etikával kapcsolatban. A „mai ember" - teszik hozzá - nemi téren más jellegű, differenciáltabb kapcsolathoz érkezett el, többé már nem ragaszkodik görcsösen saját, veleszületett szexualitásához. Ez elégséges indíték ahhoz, hogy felülvizsgálásra kerüljenek az eddigi egyházi tanítás alapelvei, mert ezek többé nem alkalmazhatók a jelenlegi történelmi helyzetben, bármennyire értelmesek voltak is a múlt történelmi körülményei között. Majd egy lépéssel továbbhaladva azt hangsúlyozzák, hogy „végre fölfedeztük lelkiismeretünk jogát és szabadságát, s következésképpen nem vethetjük alá lelkiismeretünket egy kívülről ránk erőltetett törvénykezésnek”. Ezen túlmenően - teszik hozzá - ideje végre teljesen új alapokra helyezni a férfi-nő kapcsolatot, összezúzni a túlhaladott sémákat, és elismerni a nő teljes jogi egyenlőségét minden szinten és minden területen. Az egyház - szerintük - rendkívül konzervatív intézmény, ezért képtelen ezt a mozgalmat követni, s ezen nincs miért csodálkozni. De ha az egyház az emberi szabadság színhelye akar lenni, akkor-egyesek szerint - egyszer s mindenkorra le kell számolnia az antik társadalmi tabuk támogatásával, és ennek leglátványosabb és legfontosabb jele napjainkban a nők papsága. Ezek a motívumok különböző formákban szünet nélkül, újra meg újra jelentkeznek. Világosan megmutatják, hogy az „ellentmondás, ellenállás törvénye” valójában általános félretájékozottságot takar. A lelkiismeret és szabadság szavakban pedig könnyű rábukkanni a kulcsfogalmakra. Ezek erkölcsi színezetet adnak a már említett új magatartásnak, amelyet röviden és egyszerűen az erkölcsi tartás meglazulásának vagy laxista nemtörődömségnek tarthatnánk. A lelkiismereten („Gewissen”) többé nem a con-scientiát, vagyis együtt-tu- dást („Mit-Wissen”) értik, tehát olyan tudást, amely egy magasabb rendű tudással áll kapcsolatban, hanem az egyéni önmeghatározást. Ez utóbbi pedig független a szabályoktól, normáktól, származzanak azok bárkitől. Az önmagát meghatározó lelkiismeret alapján az egyén határoz arról, hogy adott helyzetben számára mi erkölcsös. A „norma”, vagy ami még rosszabb, az erkölcsi törvény fogalma így negatív értékké válik: a kívülről jött útbaigazítás esetenként adhat tájékozódási modellt, de semmi esetben sem képes megalapozni a végleges köte-
