Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Ratzinger, Joseph - Gál Ferenc (ford.): Az "új szövetség" az üdvösség történetében
AZ „ÚJ SZÖVETSÉG" AZ ÜDVÖSSÉG TÖRTÉNETÉBEN 55 szór: Mi a viszony a testamentum és a szövetség között? Egyoldalú vagy kétoldalú dologról van-e szó? 1. A szövetség egysége és a szövetségek sokfélesége. A keresztény hagyomány Pál apostol teológiájából és az utolsó vacsora szavaiból kiindulva az ó és az új szövetség kettős sémájában gondolkodott. Ezt ilyen szembeállítások jellemezték: Az ó szövetség partikuláris volt, csak Abrahám test szerinti leszármazottaira vonatkozott, az új ellenben egyetemes, mert minden nép előtt nyitva áll. A régi szövetség összefogó elve a testi leszármazás, az újé pedig a hitből és a szentségekből folyó szellemi erő. A régi szövetség feltételes volt, mert a mózesi törvény megtartására épült, s mivel kapcsolódott az ember magatartásához, azért törékeny is volt. Szellemét ez fejezte ki: Ha megtartjátok parancsaimat... így belejátszott az emberi akarat, tehát csak ideiglenes lehetett. Ezzel szemben az utolsó vacsorán megpecsételt új szövetség a prófétai jövendölés értelmében lényege szerint is új. Nem feltételes szerződés, hanem baráti adomány, amit nem vonnak vissza. A törvény helyére lépett a kegyelem. A reformáció ezt különösképpen kihangsúlyozta, ezért beszélt szívesen testamentumról, Isten végső akaratáról.14 A kizárólagos isteni tevékenységet hangoztató kifejezéseket: egyedül Isten, egyedül Krisztus, egyedül a hit stb. - ilyen összefüggésben kell értelmezni. Az elmondottak alapján, két tényállás világos, s ezek feloldják az ellentétek egyoldalúságát, továbbá láthatóvá teszik az üdvtörténet egységét, ami végigvonul az egész Szentíráson. Először is meg kell látni, hogy az alapvető szövetségnek - az Abrahám-szövetségnek - egyetemes iránya van és sokakra vonatkozik. Pál apostol ki is hangsúlyozta, hogy az a szövetség mind az egyetemességet, mind a szabad adományozást magába foglalja. Vagyis az Abrahámnak adott ígéretben benne van a folytonosság a pátriárkáktól kezdve Krisztusig, illetve a zsidókból és a pogányokból megalakult Egyházig. A Sinai-hegynél kötött szövetséggel kapcsolatban pedig újra említeni kell a megkülönböztetést. Az szoros értelemben véve Izraelre vonatkozott, s megadta neki a jogi és kultikus rendet, ami önmagában nem volt kiterjeszthető a többi népre. Ez a jogrend egybekapcsolódott a mózesi törvénnyel, s 14 ThWNT, Artikel: Bund.
