Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Ratzinger, Joseph - Gál Ferenc (ford.): Az "új szövetség" az üdvösség történetében
56 JOSEPH RATZINGER így a törvény megtartása a szövetség feltétele lett, azért a szövetség is ideiglenesnek számított. Kifejezte Isten rendelkezéseinek egyik fokozatát. Ezt Pál világosan kifejtette, és a történelem is igazolta meglátását. Ezzel azonban még nem mondtunk ki mindent a mózesi szövetségről. A törvény ugyanis nemcsak teher volt, hiszen a hívő abban Isten kegyének a konkrét formáját is látta: az is kegyelem, ha ismerhetjük isten akaratát. Aki ismeri Isten akaratát, az ismeri önmagát is és megérti a világot. Tudja, merre megy és mit kell tennie. Vagyis elérkezett számukra a világosság és kimenekültek a homályból. A nép legjobbjai számára a törvény az igazság láthatóvá válása volt, s ezzel együtt az igaz élet forrása. Ugyanis állandóan ilyen kérdések kínoznak bennünket: Ki vagyok? Mi lesz velem? Hogyan lesz életem valóban emberi élet? A 119. zsoltár ebből a szempontból gondolta végig hosszadalmasan a mózesi törvényt. Ebből kiindulva érthetjük meg Pált, amikor a Gál 6,2-ben a zsidó messiási törvényt követve Krisztus törvényéről beszél. Szerinte Krisztus nem tette az embert törvény nélkülivé. A Messiás nagyobb Mózesnél, ezért őt az jellemzi, hogy a törvényt igazi lényege és szelleme szerint mutatja be, mint a kegyelem megnyilatkozását. H. Schlier ezt írja a Galata-levélhez írt magyarázatában: „Jézus törvénye valójában a mózesi törvény értelmezése, de az ő keresztjének értelmében. O hatalmával az élet forrásává tette a törvényt annak számára, aki annak szellemét vette át.”15 Jézus törvénye ő maga, őrá vonatkozik az Atya szava: őt hallgassátok. így válik a törvény egyetemessé és kegyelemmé, s létrehoz egy népet, amely a hit és a megtérés által lesz nép. Az ő befogadásával, lelkűidének átvételével (Fii 2,5) és a szeretet kettős parancsának betöltésével érjük el, hogy a törvény a szívünkbe van írva, nem kőtáblákra. Így a Sinai-szövetséget túlhaladjuk, de ha eltekintünk ideiglenességétől, akkor meglátjuk benne azt, ami végérvényes. Ezért az új szövetség várása, amely az ószövetségi népben egyre erősödött, megfelelt a Sinai-szövetség szellemének. 2. Testamentum és szövetség. Az a kérdés, hogy szövetségről vagy testamentumról van-e szó, hogy kétoldalú történéssel vagy egyoldalú eseménnyel állunk-e szemben, összefügg azzal a kérdéssel, 15 H. Schlier, Der Brief an die Galater, 273.
