Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Ratzinger, Joseph - Gál Ferenc (ford.): Az "új szövetség" az üdvösség történetében
Joseph RATZ1NGER Az „új szövetség” az üdvösség történetében I. Szövetség vagy testamentum? Szóelemzés és tárgyi kérdés. Azt a vékony könyvet, amely a keresztény hit alapja, Újszövetségnek nevezzük. Ez a könyv viszont állandóan utal egy másikra, amelyet írásnak vagy írásoknak nevez, vagyis arra a Bibliára, amely a zsidó nép körében keletkezett, és amelyet a keresztények Ószövetségnek neveznek. Tehát az az írás, amelyen a keresztény hit nyugszik, úgy jelent meg, mint Istennek két lépcsőfokban adott „testamentuma” az emberek számára és mint a világra vonatkozó akaratának kifejezése. A „testamentum” elnevezést nem kívülről adták neki, hanem megtalálható a szövegben. Az a cím, amelyet a keresztények a két könyvnek adtak (Szövetség vagy Testamentum) nemcsak utólag akarta kifejezni az írás értelmét, hanem jelzi azt a belső vezérfonalat is, amely végigvonul az egész történésen, és mint alapfogalom megadja a kulcsot a magyarázathoz. Ezért ebben a címben valamiképpen ott van a kísérlet, hogy kifejezze mindazt, amit a „kereszténység lényegének” mondunk. Kérdés az is, hogy a latin „testamentum” (végrendelet) szót helyesen választották-e? Pontosan adja-e vissza a héber és a görög szó értelmét, vagy hamis útra vezet? Az ősi latin fordítás (Vetus Latina) „testamentumról” beszél, míg Szent Jeromos a Vulgátában a „foedus” vagy a „pactum” (szövetség) szót használja.1 Mint könyveim az egyházi latinságban a „testamentum” maradt meg, de amikor tartalmilag beszélünk a könyv témájáról, akkor inkább Jeromost követjük és „Ószövetséget" meg „Újszövetséget” mondunk. De melyik a ponto1 Lásd: „berith” in: Theol. Wörterbuch zum A. Testament, I. 785.
