Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Ratzinger, Joseph - Gál Ferenc (ford.): Az "új szövetség" az üdvösség történetében
AZ „ÚJ SZÖVETSÉG" AZ ÜDVÖSSÉG TÖRTÉNETÉBEN 47 sabb? Valójában maga az írás miről beszél, amikor ezt a szót használja? A héber „berith” szó értelmezésére vonatkozóan a szakemberek között nincs egyetértés, azért igazi jelentését csak a szöveg összefüggéséből elemezhetjük ki. Fontos utalás az, hogy amikor a héber szöveget görögre fordították, a 287-szer előforduló „berith” szót „dia- téché”-vel adták vissza, nem pedig „szpondé”-vel vagy „szüntéché”- vel, ami szerződést, szövetséget jelent.2 A szövetségre vonatkozó teológiai meglátások alapján nyilván arra az eredményre jutottak, hogy a bibliai történetben nem annyira kétoldalú megállapodásról van szó (szün-théké), hanem inkább intézkedésről, végakaratról (dia-thé- ké), amiben nem két akarat egyezik meg, hanem egy rendelkezik. Általában a mai egzegetikai kutatás egyetért abban, hogy a Hetvenes fordítás emberei a szöveget helyesen értelmezték.3 Amit mi „szövetségnek” mondunk, az a Bibliában nem két partnernek a szimmetrikus megegyezése arról, amiről szerződnek, és amiről megfelelő szankcióval elkötelezik magukat. A bibliai istenfogalom esetében ilyen partnerség elképzelhetetlen. Az ember magától egyáltalán nem volna képes kialakítani ilyen kapcsolatot Istennel, és nem képes valamit adni neki, aminek fejében várhat valamit, ami Istennek kötelessége lenne. Ha Isten és ember között a kapcsolat létrejön, az csak Isten műve lehet, mégpedig szabad elhatározásból folyó kezdeményezése, ahol megmarad abszolút szuverenitása. A Bibliában található „szövetség” nem kétoldalú megállapodás, hanem ajándék, Isten irgalmas szeretetének aktusa. Ezzel a megállapítással természetesen már túlléptük a nyelvészeti elemzés határát. Bár a bibliai „szövetség” külső alakjában igazodik a hettita és az asszír államszerződéshez, amelyben az uralkodó a hűbéres felé kinyilvánítja akaratát, de Isten szövetsége Izrael népével több, mint ilyen szerződés. Isten mint király semmit sem kap az emberektől, ő maga viszont az élet útját adja nekik. Itt még egy új kérdés vetődik fel: a régi bibliai szövetségi típus megfelel a hűbéri szerződés típusának és a szimmetrikus struktúrájának. De az istenfogalom dinamikája belülről változtatja meg a folyamat lényegét, a szuverén rendelkezés értelmét. Ha a történést nem az állami szerződés oldaláról nézik és írják le, hanem a jegyesi szeretet 2 üo. 3 Lásd: TWNT, II. art. „diathéké”, 105-137.
