Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Ruh, Ulrich - Győrffy Andrea (ford.): Vallási elképzelések egy szekularizált társadalomban
VALLÁSI ELKÉPZELÉSEK EGY SZEKÜLARIZÁLT TÁRSADALOMBAN 43 elfogadásra, de elég nagy különbséggel. Az egyik így szól: Hiszem, hogy az embernek van lelkiismerete, amely jelzi neki, hogy mi a jó és mi a rossz. A másik pedig: Hiszem, hogy erkölcs és rend nélkül nincs jó emberi együttélés. Kissé távolabb, harmadik helyen ez áll: Hiszem, hogy a Bibliában olyan valami van, ami érvényes az emberek számára. Tehát nyilvánvalóan van olyan hittartalom, amely kifejez egy etikai alapmagatartást, továbbá azt, hogy az ember erkölcsi lény, s ezért szüksége van erkölcsileg meghatározott rendre. Ha további „modern" hitigazságok után kutatunk, amelyekben széleskörű egyetértés van, akkor a válasz egyre nehezebb. A nyugati civilizáció felsőbbrendűségére vonatkozó hit éppen olyan törékeny, mint a feltartóztathatatlan fejlődésbe vetett hit, vagy hinni azt, hogy az emberek általában tanulnak a hibáikból. Meg lehet figyelni, hogy egyszerre jelen lehet a valóság iránt való bizalom és bizalmatlanság. Hirdetik az egyénnek és képességeinek az autonómiáját, s egyúttal a mindent átfogó természettől való függését, ezért a természettel békét kell kötni. Az ember lehet egy kicsit szkeptikus, egy kicsit cinikus, és egy kicsit elkötelezett is. Saját személyével foglalkozik, de alkalomadtán törődhet más bajával is. III. III. Ilyen helyzetben az Egyház és a teológia nem indulhat ki abból, hogy az emberek úgy is tudják maguktól, hogy mit jelent „hinni”. Főleg akkor nem, ha Istenbe vagy Jézus Krisztusba vetett hitről van szó, vagy amikor a Hiszekegy-et emlegetjük. Inkább azzal kell számolni, hogy sem a vallásos érzelmű emberek, sem a szekularizált kortársak nem nagyon tudnak mit kezdeni a „hittel”. Az előbbiek azért, mert ők elsősorban nem hinni akarnak, hanem megtapasztalni, élményt szerezni, az utóbbiak meg azért, mert nekik mindenféle hit gyanús. Ezért a hit hirdetésében és továbbadásában alapvető feladatok vannak, s most még röviden ezekről szólunk. Mindenekelőtt szembe kell nézni mind a hívők, mind a nemhívők különböző adottságaival, s utána megfelelő megkülönböztetéshez jutni. A megkülönböztetés mellett azonban kritikusnak és bátornak is kell lenni. Az Egyháznak és a teológiának pontosan látni kell, hogy a mai emberek közvetlenül
