Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Ruh, Ulrich - Győrffy Andrea (ford.): Vallási elképzelések egy szekularizált társadalomban
44 ULRICH RUH vagy közvetve milyen elvárást, vágyat, reményt és vallási szükségletet tükröznek, továbbá, hogy a társadalom és a kultúra milyen jeleket árul el a befogadásra, kezdve a hagyományos művészetektől a modern propagandáig. A cél nem lehet az, hogy az eszközöket megkereszteljük, és azzal a jelenségnek keresztény színezetet adjunk. De az sem volna helyes, ha elhamarkodottan babonáról vagy valláspótlékról beszélnénk. Inkább az fontos, hogy megismerkedjünk azzal a háttérrel, amelyben a keresztény hitet ma hirdetni és megvédelmezni kell. Továbbá világosan kell azt is látni, hogy mi igazában a keresztény „hit”, vagyis hogy ez a hit a maga alapelveiben, tartalmában és követelményeiben miben különbözik a valóság egyéb megközelítésétől és más vallásos felfogásoktól. A feladat sürgős, egyrészt az egyre terjedő vallási pluralizmus miatt, másrészt azért, mert egyes helyeken a keresztény hit értelmezése eléggé színtelenné vált. Az helytelennek bizonyult, amit a dialektikus teológia kezdeményezett, vagyis hogy különbséget kell tenni a hit és a vallás között. Ma is nagyon fontos, hogy a hit keresztény értelmezését ne engedjük befolyásolni a fellazult vallási és szellemi légkörtől. Annak komoly előfeltételei vannak, hogy az Egyház és a teológia a hitet úgy fogadtassa el, mint személyes döntést és mint megadott tartalom előtt való kitárulást. A keresztény hit nem jámbor érzület, hanem olyan személyes állásfoglalás, amely az Istenre való ráirányulást összekapcsolja határozott igazság-tartalommal és a kinyilatkoztatott igazság igényével. Mem elégszik meg utolsó előtti valóságokkal, hanem úgy támaszkodik Istenre, mint minden valóság végső titkára, aki ugyanakkor szabadon, személyesen fordul az ember felé. Az emberre mint emberre néz, és bevonja a hívők közösségébe. Ebből azonban az következik, hogy ahol Istennek, mint abszolút hatalomnak és tekintélynek a fogalma elhalványul, és helyét valamilyen vágy vagy érzelem foglalja el, ott az igazság szomjazását félretolja az élmény és a boldogság egyoldalú keresése. Ott az egyén maga akarja meghatározni, hogy milyen kötelességeket hajlandó elfogadni és milyen mértékben. Ilyen esetben a keresztény hit elveszti hitelességét és meggyőző erejét. Az egyházi jellegű kereszténység kulturális-szellemi befolyása és a keresztény hagyomány pedig túl gyenge ahhoz, hogy az ilyen beállítottságot megváltoztassa. Tehát megmarad a remény - és ez nem illúzió - hogy egyes kortársak nem elégszenek meg a keresztény hagyomány és a bizony-
