Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Ruh, Ulrich - Győrffy Andrea (ford.): Vallási elképzelések egy szekularizált társadalomban
42 ULRICH RUH Az átlagos hívőnek - legalábbis Nyugat-Európában - az a jellemző magatartása, hogy távol tartja magát mind a határozott eleven hittől (pl. a keresztény hitvallás lényeges tételeitől), mind pedig a határozott hitetlenségtől. A hit mellett bármilyen határozott kiállást hajlandók a fundamentalizmus gyanújával illetni, de ugyanúgy zavarónak mondják a hitetlenség személyes hirdetését is. Valamilyen határozatlan formában mondják magukat hívőnek vagy vallásosnak. Mintha nem tudnák vagy nem akarnák eldönteni. Elkerülik a hitbeli vitákat is, ha az néha előfordul. Ez ismét azzal függ össze, hogy a hittel kapcsolatos igazság kérdése elmarad a hatás és használhatóság kérdése mögött. Egy hittétel igazsága sokkal kevésbé érdekli az embert, mint a vallási szimbólumok és szertartások gyakorlati, terápiás értéke. A türelemnek magas értéket tulajdonítanak, de nem azért, mert a szilárd hitbeli meggyőződést tisztelik, hanem azért, mert mélyen begyökerezett kételyt hordoznak minden határozott meggyőződéssel szemben. A dogmákat és a dogmatikus kijelentéseket bizalmatlanul fogadják. Ez magyarázza, hogy miért voltak olyan népszerűek azok az írások, amelyek a „megcsontosodott dogmák” helyébe fellazított lélektani és jelképes magyarázatot állítottak (például Drewermann). Néhány évvel ezelőtt evangélikus fiatalok között a hitbeli magatartást kereső kérdésre ez a válasz volt a leggyakoribb: „Nekem megvan a világnézetem, amelyben a keresztény hit elemei is megtalálhatók.” A válasz nagyon jellemző. Az emberek maguk akarják eldönteni, hogy mit és hogyan hisznek, s nem hagyják magukat hagyománytól vagy tekintélytől befolyásolni. A hit ma nemcsak abban az értelemben magánügy, hogy az állam a polgárnak vallásszabadságot biztosít, s ő maga világnézetileg semleges; hanem abban az értelemben is, hogy az emberek hajlamosak saját hitüket különféle vallási és ideológiai elemekből összerakni, és ezt az összeállítást a helyzetnek megfelelően újra változtatni. Akik egyes csoportok vagy országok vallási és egyházi arculatát vizsgálták, arra a megállapításra jutottak, hogy az emberek a vallás területén is szeretik az „a la carte” megoldást. A hitnek ilyen privatizálása és individualizálása mellett lehet még egyáltalán valamilyen közös hittartalomról beszélni? Gerhard Schmidt- chen az 1979-ben megjelent könyvében: „Mi szent még a németek számára?” (Was den Deutschen heilig ist?) megjelöl egy sor hitbeli magatartást. A felsorolt tételek közül két mondat talált nagyobbkörű
