Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Scheffczyk, Leo - Erdő Péter (ford.): Hit és vallás
22 LEO SCHEFFCZYK azonos a kinyilatkoztatás és az üdvösség hitével. Hiszen a nemkeresztények is dolgoznak olykor a világ tökéletesítésén, s igyekezetük külső formában nem nagyon különbözik a keresztényekétől, a keresztények pedig ezt nem tartják ellentmondásnak.2 így tehát a keresztények ilyen irányú buzgósága nem tekinthető a hit különösebb megvallásának, jóllehet a hívő ember ezt önmagában így is megélheti. Sőt támaszkodhat az Egyház hitére, amely már ott van a Zsid 10,23- ban: „Tartsunk ki rendületlenül reményünk megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet adta.” A hit megvallását relativizáló irányzatok kihatnak a vértanúság értelmezésére is, arra a tanúskodásra, amely az életet is ráteszi az igazság megvallására. Bár általában ma is elismerik a hit eme hőseinek a nagyságát (gondolok itt Maximilián Kolbéra, Dietrich Bonhoef- ferre, Edith Stein alakjára stb.), de éppen az a kérdés, hogy ez az elismerés csak a személyes tragikumnak szól-e, vagy egyszerűen az emberi hősiesség csodálata, amit egyébként a keresztény vértanúk sohasem vártak, hiszen a helytállást mindig a kegyelem erejének tulajdonították, amely a gyöngeség ellenére is megnyilvánult.3 A vértanúságra nem is törekedtek, hanem azt egyszerűen elfogadták.4 Egyébként a vértanúságnak a világ üdvére való hatása teológiailag még nincs is kidolgozva, vagyis az, hogy milyen hatással volt az Egyház terjedésére és az egyéni keresztény élet tökéletesítésére. Természetesen akadnak olyan megnyilatkozások, melyek szerint a szerető Isten egyáltalán meg sem követelheti az élet feláldozását.5 6 Az Egyház azonban megmarad a hit megvallásának szükségessége mellett, amely elvezethet egészen a vértanúságig. A II. Vatikáni Zsinat arra utal, hogy a vértanúságnak jelentős szerepe van az ateizmus legyőzésében is. 2. A hit a megváltásban válik teljessé. A zsinatok határozatai általában így kezdődnek: Credimus et confitemur, hisszük és valljuk,7 2 Kierkegaard, Tagebücher III, 75. 3 S. Cyprianus, Epistola 10,4. 4 Martyrium Policarpi 4; Acta Cypriani 1. 5 Theol. Realencyklopedie, „Martyrium", XXII, 201. 6 II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et Spes, 21. 7 DH 442, 490, 568, 790.
