Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Scheffczyk, Leo - Erdő Péter (ford.): Hit és vallás
HIT ÉS VALLÁS 23 vagyis a hitet és a megvallást nem szabad szétválasztani, mert akkor mindkettő elmosódik. Ereje csak a kimutatott hitnek van, viszont a kifelé való mutatás belső hit nélkül képmutatás (Mt 23,2-7). De a hitet és annak megvallását mégis meg kell különböztetni, mert összefüggésük csak így válik láthatóvá. A megkülönböztetés már megtalálható a Róm 10,10-ben: „A szívbeli hit megigazulásra, a szájjal való megvallás meg üdvösségre szolgál.” Itt a sorrend is adva van: A hit a „szívben” ver gyökeret, s ott van a helye, az ember személyi központjában, hiszen a hit isten szavának engedelmes elfogadása (Róm 1,5; Gál 3,2), illetve az Istennel való kapcsolat kialakítása. A belső döntés azonban arra irányul, hogy kifelé szóban és tettben megnyilvánuljon, s mintegy szentségi jellé váljék. (Jgyanakkor megkapja a teljes emberi kifejezését is. Ebben az értelemben a külső megvallás nem hozzáadás a hithez, nem is kiegészítés, hanem magának a hitnek az alakba öntése. Ez tükröződik az Egyház hitének ősi megfogalmazásában is, ahogy például Szent Pál az Isten Fiáról szóló evangéliumot összefoglalja (Róm 1,1-3), vagy ahogy Jézus feltámadását igazolja (1 Kor 15,3-5), vagy ahogy egy Atyáról és egy Fiúról beszél (lKor 8,6). Ezek a hitvallási formulák már jelen voltak az Egyházban, és Pál csak hivatkozik rájuk.8 9 A megfogalmazások igazolják azt is, hogy a hit nemcsak belső bizalom, hanem tartalomban fejeződik ki, továbbá azt is, hogy a hit a kinyilatkoztatás elfogadása és az üdvösségre irányul. Nem vallási-tár- sadalmi világnézetet terjeszt, hanem az üdvösség misztériumát hirdeti, amely Krisztusban megjelent. Az apostolok utáni korban azután ezeket a rövid formulákat kiegészítették és hitvallásokba foglalták. Ezek lettek a keresztelés alapjai, és beolvasztották őket a liturgiába is, elsősorban a keresztelés kiszolgáltatásába.10 A hitvallások szövegének megvolt a jelentősége a keresztény életben. Az egyén ezáltal azonosította magát a hívő közösséggel. Továbbá a hívő a hitvallást teológiailag is értelmezte, legalább annyiban, hogy ő hite által Jézus Krisztuson keresztül Istennel lép kapcsolatba, s így kifejezi háláját a kegyelmi ajándékokért. Ezért is lett a hitvallás a liturgia része. A doxológiákban, 8 O. Kuss, Der Römerbrief, 762 kk. 9 O. Cullmann, Die ersten Glaubensbekenntnisse, 1948, 13 k. 10 Theol. Realencyclopedie, XIII, 405 kk.
