Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Figura, Michael - Gál Ferenc (ford.): A hit az üdvösség kezdete

6

MICHAEL FIGURA

hitben már elővételezi az örök életet. János evangéliumában az örök élet az üdvösség kifejezése: „Aki meghallja szavamat és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van” (Jn 5,24). Péter apostol is így tanúskodik a főtanács előtt: „Nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnek, csak Jézus neve” (ApCsel 4,12).

Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Már a

keresztény ókorban akadtak tévtanítók, akik Jézust csak embernek tartották, bár feltételezték, hogy különleges kapcsolatban állt Istennel. Velük szemben a zsinatok az apostoli tanítást fejtették ki: Jézus egy személyben valóságos Isten és valóságos ember. Istensége mellett főleg azzal érveltek, hogy az Atyától jött, mint Megváltó. A megváltott- ság végső fokon abban áll, hogy az ember részesedik Isten életében, legyőzi a halált, visszaáll benne Isten képmása, és elnyeri az örök boldogságot.12 Az ilyen ajándékok felülmúlják az ember képességeit, s kegyelemnek nevezzük őket. Ha Jézus csak ember lett volna, nem közölhette volna velünk az isteni életet, nem szabadíthatott volna meg a bűntől és a haláltól, kereszthalála nem lett volna megváltó, egyetemes érvényű.

Az egyházatyák szerint azonban a hit arra is vonatkozik, hogy Jézus isteni személyisége mellett valóságos ember is. Csak embersége szerint lehetett igazi közvetítő és megváltó: így otthon van az Atyánál és egyúttal mindenben hasonló hozzánk. Amit pedig mint isteni személy magára vett, azt meg is váltotta. Tertullianus fogalmazta meg: Caro cardo salutus. (az üdvösség sarokvasa a test).13 Ha ugyanis az Isten Fia földi, testi életünket magára vette, akkor nem marad olyan terület életünkben, amely Istentől távol állna.

Mi által lettünk megváltva? Az apostoli tanítás egybekapcsolja megváltásunkat Krisztus kereszthalálával: „Meghalt bűneinkért az írás szerint” (lKor 15,3). Pál apostol más helyen azt írja: „Isten azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette, hogy mi Isten igazsága legyünk” (2Kor 5,21). A Galata levélben pedig ezt olvassuk: „Isten őt átokká tette bűneinkért" (Gál 3,13).14 Ha az ember olyan megoldhatatlan helyzet12 B. Studer, Gott und unsere Erlösung, 1985.

13 Tertullianus, De resurrectione mortuorum, Vili, 2.

14 K. Lehmann, In: Theol. Quartalschrift, 162 (1982) 298 kk.