Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Figura, Michael - Gál Ferenc (ford.): A hit az üdvösség kezdete
A HIT AZ ÜDVÖSSÉG KEZDETE 7 ben van, mint ahogy a kinyilatkoztatás az áteredő bűn következményeit és súlyát érzékelteti, akkor a szabadulás csak kívülről jöhet. Krisztusban az Atya maga fogadta vissza az elesett embert. Az emberiség helyett Krisztus vállalta az engesztelést: „O, aki gazdag volt, értetek szegény lett, hogy szegénysége által gazdaggá váljatok” (2Kor 8,9). Ebben fejeződik ki a megváltásunk szempontjából annyira fontos „csodálatos csere” (admirabile commercium). Az Isten Fia leszállt a bűnös élet légkörébe, hogy általa felemelkedjünk az isteni élet magaslatára. Ilyen kicserélődés nélkül nem volna megváltás.15 Ez a kisarkítás, a halálra való összpontosítás azonban nem feledteti velünk, hogy Jézusnak egész élete megváltás volt, olyan engedelmesség, amelyben az Atyának kedve telt. Ez az engedelmesség csúcspontját érte el, amikor vállalta a halált, s ezzel jóvátette az ember engedetlenségét. De a megváltáshoz tartozik Jézus tanítása, az Isten országának hirdetése, feltámadása, mennybemenetele és állandó jelenléte a Szentlélek által. Sőt még eljövetele is a világ végén, hiszen akkor szolgáltat igazságot. Egész életét áthatja az Atya előtti hódolat és az emberek iránti szeretet. A megváltás tehát valóság, de Pál apostollal együtt be kell vallanunk, hogy egyelőre még a végleges megváltás reményében élünk. Azt az új életet, amelyet a megváltásban kaptunk, még a régi élet keretei között elrejtve hordozzuk. (Rom 8,18-30). Bennünk van a régi és az új ember feszültsége (Róm 6,6; 2Kor 5,17; Ef 4,22; Kol 13,9). A régi embert le kell vetni, hogy felöltsúk az újat, vagyis még megvan bennünk a belső ellentmondás és a küzdelem. Még a kereszt árnyékában élünk, az eljövendő teljesség reményében. Ahogy Krisztus átment a halálon és a feltámadáson, nekünk is követnünk kell őt. A megváltás tehát azt jelenti, hogy Jézus Krisztusban minden ember számára egyszer s mindenkorra új kezdet, új út, új remény jelent meg. A kérdés az, hogy elfogadjuk-e az ajándékot, s abból kiindulva akarunk-e élni? Még a reményben élünk, a reményt csak az örök életben váltja fel a valóság. Az üdvösség tehát egészen Isten műve, de ugyanakkor az ember műve is. Aki teremtett bennünket, az mindent megkövetel tőlünk.16 15 K. Lehmann, uo. 314. 16 Augustinus, Sermones, 34,7.
