Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Ratzinger, Joseph - Lénárd Ödön: A liturgikus megújulás
50 JOSEPH RATZINGER melyeknek addig még sikerült megmaradniok. Akkor, 1975-ben számos teológus kartársam megbotránkozott vagy meglepődött ezen a megnyilatkozásomon. Ma sokan közülük nekem adnak igazat, legalábbis részlegesen.” Támadtak azonban más félreértések és kétértelműségek is. Ezek még inkább igazolták azt a szigorú megfogalmazást, amit a bíboros hat évvel később írt le, abban a munkájában, amiből az alábbiakat idézem: „Egyféle zsinat utáni liturgia, amely homályos lett és bosszantó, mert oly mértékben banális és középszerű, hogy az ember beleborzong... ” A liturgia nyelve A bíboros szerint épp a liturgia az a terület, ahol - a szakemberek tanulmányai vonatkozásában éppúgy, mint egyes konkrét alkalmazásokban - kiáltó ellentét mutatkozik a II. Vatikáni Zsinat hiteles szövege, és azon mód között, ahogyan azt befogadták és alkalmazták. Ennek széles körben ismert példája a latin nyelv használata. Erről a zsinati szöveg kifejezetten ezt mondja: „A latin nyelv használatát - a részleges jogrend érvényben maradása mellett - a latin rítusokban meg kell tartani. ” (A liturgiáról szóló konstitúció: Sacro- sanctum Concilium, 36. pont, 1. paragrafus.) Ugyanott' alább a zsinati atyák ezt ajánlják: „De gondoskodni kell róla, hogy a hívek a szentmise ordináriumának azokat a részeit, amelyek rájuk is tartoznak, latinul tudják együtt mondani vagy énekelni." (Uo., 54. pont, 2. bekezdés.) Ugyanennek a dokumentumnak egy további pontjában: „A latin rítus százados hagyománya szerint a klerikuok- nak a szent zsolozsmában meg kell maradniuk a latin nyelvnél.” (Uo., 101. pont, 1. paragrafus.) Már az elején jeleztem, hogy ennek a beszélgetésnek nem az volt a céjja, hogy a magam szempontjait érvényesítsem, hanem egyedül Ratzinger bíborosét. Mindenesetre én személy szerint, bár ez alig nyom a latban, enyhén mulatságosnak találom azok magatartását, akik „özvegyek” és „árvák” módjára sajnálkoznak az egyszer s mindenkorra eltűnt múlt fölött. Semmi nosztalgiát sem érzek
