Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Ratzinger, Joseph - Lénárd Ödön: A liturgikus megújulás
A LITURGIKUS MEGÚJULÁS 51 a latin liturgia után, melyet én már csak utolsó és hanyatló életszakaszában ismertem. De ha az ember olvassa a zsinati dokumentumokat, megértheti, hogy mit akar mondani Ratzinger bíboros: tény, hogy csak a liturgikus nyelvhasználatot véve szemügyre, az ellentét a II. Vatikáni Zsinat szövegei és e szövegek konkrét alkalmazásai közt szembeszökő. Nem arról van szó, hogy valamit számonkérjen az ember, hanem, hogy egy kétségtelenül illetékes személy szájából megtudja, hogy miként is jött létre ez az eltolódás. A bíboros a fejét csóválja: „Hát igen! Ez is egyik része annak az utóbbi években gyakori fáziseltolódásnak, ami kialakult egyrészt a között, amit a zsinat elhatározott, és magának az Egyháznak és liturgiájának hiteles szerkezete vagy a valóban időszerű lelkipásztori követelmények között, másrészt egyes papi csoportok konkrét válaszai közt. Pedig a liturgikus nyelv sohasem jelentett másodlagos szempontot. A latin Nyugat és a görög Kelet közti szakadás kiindulópontja szintén egy nyelvészeti értetlenség volt. Valószínű az is, hogy a közös liturgikus nyelv eltűnése a jövőben csak erősíteni fogja bizonyos katolikus vidékek centrifugális törekvéseit.” De azonnal hozzáteszi ezt is: „Ha az ember meg akarja érteni a régi közös liturgikus nyelv hirtelen és majdnem teljes feladását, hivatkozni kell arra a kulturális váltásra, ami a nyugati közoktatásban ment végbe. A hatvanas évek elején, amikor még professzor voltam, megengedhettem magamnak, hogy a német középiskolákból kikerült fiataloknak latin szövegeket olvassak fel. Ma már ez lehetetlen.” „Pluralizmus, de mindenki számára” Ami a latint illeti, beszélgetésünk idején még nem volt ismeretes az az 1984. október 3-i pápai döntés, amely megadja a papoknak azt a „vitatott" engedélyt, hogy ha óhajtják, mondhassák a misét az 1962. évi római misekönyv szerint, és így latinul. Itt lehetőség nyílik - ha mindjárt nagyon korlátozottan is - a zsinat előtti liturgiához való visszatérésre. Mindenesetre azzal a feltétellel, ahogy a levél hangoztatja, hogy „legyen nyilvánvaló és köztudott, hogy ezek a papok és a hozzájuk tartozó hívők semmiképpen sem osztják azok
