Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Guitton, Jean - Török József (ford.): Az imádság

AZ IMÁDSÁG

45

A struktúra, vagyis az arány és az egyensúly okozta probléma elhanyagolható lenne a szememben (és méginkább az unalom-fáradtság rossz érzése), ha a liturgikus változások mögött nem fedeznék föl egy olyan nehézséget, amely a reformáció szülte testvéreimmel folytatott dialógus középpontjában található:

Katolikusok és protestánsok egyaránt elfogadják, hogy az eucharisztikus liturgia két részre oszlik, melynek egyikét az ige foglalja le magának, a másikát pedig a konszekráció és az áldozás (úrvacsoravétel) rítusa. A keresztény felekezetek különbsége abban nyilvánul meg, amit én struktúrának nevezek, vagyis a két rész disszimmetriájában. Mindenki tudja, hogy a reformáció teológusai felértékelték az igét; a katolikusok viszont, megadván az igének a maga részét, nem azt tartják a lényegesebbnek. így, egy csata előestéjén vagy a börtönben, koncentrációs táborban a pap megtöri a kenyeret, bármi előzetes igeliturgia nélkül.

Az Eucharisztia struktúrája tehát nem ugyanaz Luthernél és a katolikusoknál. Elég Karl Barth műveit elolvasnia az embernek, hogy meggyőződjék a két felfogás különbségéről. Örvendek, hogy a nézőpontjaink közötti különbség csökkenését látom; ám félek, hogy a gyakorlatban - úgy tűnik! - mi adtuk fel azt, ami a katolikus felfogásban lényeges.

Vegyük szemügyre a halált körülvevő liturgiát! Helyénvaló volt a gyász és pompa hivalkodó szövetségét, a drága fekete lepleket, a halálfejeket, keresztbe tett lábszárcsontokat száműzni. Ám kortársaink (legalábbis nyugaton) deszakralizálták a halált. „Mind a paradicsomba megyünk” - énekelték.

Az egyéni és utolsó ítéletről való hallgatás azzal a kockázattal jár, hogy a lét megfosztódik ettől a patétikus és fölemelő összetevőtől, ami az időbeliség drámája, s ez utóbbinak az örökkévalóság a tétje.

Ennek következtében halálunk is megfosztódik a maga néma ragyogásától, fenségétől. A zsinat nagyon helyesen azt kérte, hogy a temetési rítus jobban fejezze ki a „keresztény halál húsvéti misztériumát”. Joggal került használaton kívülre sok-sok külsőséges elem. Ám megtalálták az egyensúlyt az ünnepélyesség és a közönségesség, a megdöbbenés és a diadalmasság között?

Szeretném, ha a temetések visszakapnák súlyos ragyogásukat. Abban azórában, amikor koporsója előtt imádkozunk, az új halott új