Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Guitton, Jean - Török József (ford.): Az imádság
46 JEAN GÜITTON szülötté lesz (megszabadulván tértől és időtől, egyedüli lényegére redukálódik), megjelenik az Örök Bíró előtt, hogy számot adjon... A régi liturgia az igazságosságot és az irgalmasságot társította oly módon, hogy az irgalmasság felülmúlja az igazságosságot. Kívánom, hogy az új liturgia ne engedjen annak a divatnak; ami arra buzdít bennünket, hogy halassuk meg magát a halált. Mélységes meggyőződésem, hogy az én fogékonyságom a nép fogékonyságával karöltve jár; a „nép” szón azt a tartalmat értem, amit Michelin, a történész adott neki. Minden nemesség forrása a nép. A francia nép keresztény nép. Ez a vén Franciaország nem tudja egyik napról a másikra levetkezni a maga bensőséges szokását-módját, ahogyan imádkozik, érez, szenved. Húsz év óta hányszor hallottam a nép fia szájából, bizalmasan megvallva: „Ez többé nem az, amiben apám hitt. Lábujjhegyen távozom az Egyházból.” Mert mi, emberek nem vagyunk csupán intelligencia. Vannak gyökereink, zsigereink, gyermekkori emlékeink, második természetté vált megszokásaink. Az, amit mi múltnak hívunk, igazában nem múlt el: a múlt lényege teljesen jelen van Istenben. Szent Ágoston, Keresztes Szent János, Newman, Proust, megértették velem, hogy az emlékezet a jelen mélysége; hogy az emlékezet titokzatos keverékben hirdeti egyszerre a jövőt és az örökkévalóságot. Az imádság reformjának, hogy tartós legyen, szokásokban kell megtestesülnie. És ez az, amit nem lehet megparancsolni. Vegyük szemügyre újból a zsinat jövőjét és világítsunk rá arra, amit gyakran mélységes csönd vett körül és mindig elhallgatás övezett: a zsinat „megtérésre” kötelez. Többen azt hihették, hogy ez a zsinat megkímél bennünket az erőfeszítéstől. Azért volt nagy zsinat, mert arra kényszerít bennünket, hogy hálóinkat újból és egyre háborgóbb vízbe is kivessük. Egykor a böjtöt pontosan meghatározták. Most egyéni önmegtartóztatások teszik személyesebbé. Valaha a gyermek a katekizmus feleleteit megismételte. Mostantól értenie is kell, amit mond. Egykor a hívek engedelmeskedtek az egyházi tekintélynek, az okra nem kérdeztek rá. Manapság kutatni kell az okokat és a lelkiismeret tudásanyagát gyarapítani. Valaha a vallás szokás is lehetett, manapság egyre inkább fénnyé kell válnia. Márpedig, nincs olyan módszer, ami arra tanítana, hogy miként lehet nehéz dolgokat könnyen véghezvinni. A hívek a gyermekkorból
