Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Guitton, Jean - Török József (ford.): Az imádság
Jean GÜITTON Az imádság A zsinati atyák előbb az „imádság törvényéről” elmélkedtek, ami a liturgia: lex orandi. Mindannyian, keresztények és marxisták egyaránt tudjuk, hogy tetteink ki nem mondott gondolatok. Így lehetséges, hogy „az imádság törvénye” már magában foglalja „a hit törvényét”, ami a lex credendi. A szimbólumok, gesztusok, szavak: profán liturgia. Húsz év telt el a szent liturgiát tárgyaló konstitúció óta, ami így kezdődik: „A zsinat azt a célt tűzte maga elé, hogy a krisztusi életet a hívőkben egyre jobban elmélyíti, az egyházi élet változásnak alávetett formáit jobban korszerűsíti, valamennyi Krisztusban hívő egységét elősegíti, és minden meghívottnak megkönnyíti a hazatalálást az Anyaszentegyház közösségébe. Mindezek végett igen fontos feladatának tartja, hogy gondoskodjék a liturgia megújításáról és ápolásáról. A liturgia által - legfőképpen pedig az Eucharisztia isteni áldozatában - megvalósul a megváltás műve. A liturgia tehát nagy mértékben hozzásegít ahhoz, hogy a hívek életükben megmutassák és kézzelfoghatóvá tegyék Krisztus misztériumát és az igaz Egyház valódi mivoltát.” Az 1963-as esztendőben, a zsinat egyik ülésének szünetében VI. Pál pápa megkért, hogy írásban fejtsem ki: miként látja egy világi hívő, egyúttal filozófus, az imádság reformjának kérdéseit-gondjait, melyek a liturgia történelme folyamán egyébként állandóan jelen voltak. Az engem inspiráló gondolatot Newman bíborostól vettem: a századok folyamán az Egyház néha módosítja a formákat és szokásokat azzal a céllal, hogy az igazi, mély azonosságot megőrizze. „Nihil innooetur, nisi quod traditum est - Semmi ne újíttassék meg, csak ami ránk hagyományozódott.” Márpedig az istentisztelet területén mindig nehéz összeegyeztetni két, látszólag ellentétes követelményt egyfajta túllépéssel, felülemelkedéssel.
