Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Ratzinger, Joseph - Gál Ferenc (ford.): Az Eucharisztia ünneplésének formája és tartalma
AZ ECICHARISZTIA ÜNNEPLÉSÉNEK FORMÁJA ÉS TARTALMA 25 ban ott jelentkezett, hogy ezt a kifejezési formát is meg kellett tartalmilag határozni, vagy legalább körülírni. Ehhez a legrövidebb utat választották: visszatérni az Oltáriszentség szerzéséhez, Jézus utolsó vacsorájához. Ebből adódott a megállapítás, hogy az Eucharisztia ünneplésének alapformája a szent lakoma. Jézus maga választotta ezt, tehát nem lehet róla vitázni, ahogy azt Joseph Pascher könyvében meg is fogalmazta.3 Guardini és mások már előkészítették hozzá az utat. Jézus szavát: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” kimondottan a lakomakeretre vonatkoztatták. A bírálók viszont kiegészítették azzal, hogy „ezt cselekedjétek”, ne pedig azt, amit ti akartok. Viszont a dogmatikusoknak is volt hozzátenni valójuk. Ha csak a lakoma-jelleget hangoztatjuk, akkor elvész az áldozati jelleg, amit viszont a Trienti Zsinat erősen védelmezett a reformátorokkal szemben. A liturgikusok további védekezése az volt, hogy ami a szent lakomában liturgikusán végbemegy, azt dogmatikailag lehet áldozatnak is magyarázni. Viszont az ilyen egymás mellé állítás nem lehetett tartós megoldás. Hiszen ha a liturgikus forrfta nem véletlen szertartások összetűzése, hanem a belső tartalom félreérthetetlen kifejezése, akkor nem lehet a szent lakomát és az áldozatot úgy szétválasztani, hogy ne legyenek kölcsönös vonatkozásban. A liturgikus és a dogmatikus szemléletnek ez a kettőssége még a II. Vatikáni Zsinaton is érezhető volt, és megmaradt központi problémának a liturgia reformja során. Most ennek a kérdéskörnek a megvilágításához szeretnénk hozzájárulni. Szükséges, hogy először megvizsgáljuk tartalmilag az Eucharisztia lakoma-jellegét. Az áldozati jelleget és a lakoma-jelleget kétségtelenül meg kell különböztetni. De milyen a kapcsolat a kettő között? A megoldást megkísérelte Joseph Pascher is, akit már említettünk. Szerinte az Eucharisztiának szent lakoma-jellege van, de abba be van iktatva az áldozat szimbolikája. A kenyér és a bor utal Jézus testének és vérének szétválasztására, vagyis feláldozására, azért van a lakoma-jellegben az áldozat jelképe. Viszont a történeti kutatás ennél többet mutatott ki. J. A. Jungmann kétségtelenül rávilágított arra, hogy az ősegyház liturgikus emlékei a „kenyértörést” Eucharisztiának 3 ü.o. 27.
