Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Ratzinger, Joseph - Gál Ferenc (ford.): Az Eucharisztia ünneplésének formája és tartalma
26 JOSEPH RATZINGER nevezték, ami hálaadást jelent egy eseményről való megemlékezéssel kapcsolatban. Ezért a cselekmény tartalma nem merül ki az étkezési jellegben. Antióchiai Szent Ignác már a II. század elején eucharisztiáról beszél, s nála ez az egész cselekményt jelenti, amit ma misének mondunk.4 Jungmann egy későbbi kutatásában azt is megállapította, hogy az 1 Kor 11,20-ban szereplő „Úr vacsorája” kifejezést az egyházi hagyomány nem vette át. Legföljebb akkor említik, amikor a szentírási helyet idézik. Amikor Luther ezt a kifejezést felelevenítette, nem követte a hagyományt.5 Már az ókor végén megtalálható volt az oblatio rationabilis (szellemi áldozat) kifejezés, és ez a római kánonba is belekerült. Ez pedig világosan utalt a mise áldozati jellegére. Az Istennek bemutatott áldozat értéke ugyanis nem attól függ, hogy milyen dolgot adunk át neki, hanem attól, hogy kifejezzük lelki önátadásunkat, amit szavakba foglalunk. Az eucharisztikus imádsággal, a mise kánonjával bekapcsolódunk Jézus imájába, s így az Egyház kifejezi az Igének az Atya iránti hódolatát, amely a keresAen emberségének önátadását is jelentette.6 Az utolsó vacsorán az Eucharisztia, az áldás és hálaadás, amit Jézus szavakban kifejezett, egyrészt hidat alkotott a kereszthalál valóságához, amelyet Jézus elővételezett,7 másrészt megadta a hidat a Logosz- teológiához, vagyis ahhoz, hogy Jézusban, mint az Atya Igéjében kinyilvánult az Atya és a Fiú belső szentháromsági kapcsolata, amibe az Egyháznak is be kell kapcsolódnia. Ez azután módot adott az utolsó vacsora és a keresztáldozat teológiai megértéséhez. Végül pedig megteremtette a lehetőséget ahhoz, hogy az áldozat szellemi kategóriában is kifejezhető. Így Jézus áldozatának különleges volta is nyilvánvaló lehetett, vagyis az, hogy a halál eseménye az odaadás és az elfogadás szavaiban tükröződjék. Itt az Ige halt meg embersége szerint és ezáltal a halál életté vált. Amikor a szentmisét Jézus „emlékezetére” mutatjuk be, mindezt figyelembe kell venni. A mise alapformája tehát nem a szent lakoma, hanem az eucharisztia (hálaadás), és ez így megmarad a szükséges és beszédes 4 J. A Jungmann, Missarum sollemnia, 2Bde, - I. 327 kk. 5 J. A. Jungmann, in: Zeitschrift für kath. Theologie, 93 (1971, 91-94). 6 Lásd: O. Case), in: Jahrbuch für Liturgiewissenschaft 4 (1924) 36. 7 H. Schürmann, Jesu ureigener Tod, Freiburg 1975.
