Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Armogathe, Jean-Robert - Török József (ford.): A szertartások kötelező rendje

10

JEAN-ROBERT ARMOGATHE

nem szoríthatják háttérbe. Kívánatos az is, hogy a kereszt is kiemelkedő helyen legyen, hiszen a mise a keresztáldozat emlékezete és megjelenülése. Fontossággal bír a tabernákulum helye is. Az nemcsak az őrzés helye, hanem az imádás célpontja is. A zsoltárokat is változatosabban fel lehetne használni betétekre az olvasmányok között. Nemcsak a misében, hanem a szentségek kiszolgáltatásánál is. A zsoltárok különben is az összes keresztény egyházak imái lehetnek, tehát meg kell talánia módját, hogy a népénekek mellett megfelelő helyet kapjanak az istentiszteletben. Éneklésük is könnyen megtanulható. Ha két csoport felváltva énekli, az drámaibbá teszi az imádságot, és biztosítja, hogy benne állunk a biblikus hagyományban.

Következtetések. Az egyházi élet jelenleg két irányzattal áll ■ szemben. Egyrészt van egy heves ellenkezés a szertartáskönyv „merevségével” szemben, s a dinamikus vallásosság nevében akarják a formákat fellazítani. Másrészt tapasztalható egy növekvő hajlam a szimbolika iránt, amely az áhítatot feltűnő vagy szokatlan testtartással is kísérni akarja. Ez a kettősség legalább részben megmagyarázza a liturgia válságát, s az magától nem fog könnyen elsimulni. Viszont ma már elegendő ismeretünk van a liturgikus hagyomány területéről. Ezért lehetséges a szertartások menetét megfelelő szavak és cselekmények gondos kiválasztásával tisztázni. Az Egyháznak ma is azt kell tennie, amire kétezer évvel ezelőtt küldetést kapott. De a küldetést kétségtelenül más környezetben, más kulturális berendezkedésben és más eszközökkel kell teljesíteni, hiszen ezek a külső adottságok nemcsak egészen újak, hanem az egyes földrészeken különbözők is. Ez olyan próbatétel, amely kihívás kell hogy legyen a kereszténység számára. Az Egyház azonossága és egysége nem azonos ugyan a szertartáskönyvvel, de azért azt sem lehet tudatlanra venni. A feladat, amely egyben ökumenikus probléma is, előttünk abban áll, hogy a szertartásoknak visszaadjuk eredeti szilárdságukat, és visszaállítsuk azoknak az elemeknek a legalkalmasabb rendjét, amelyek szükségesek, hogy az üdvösség titkait megfelelő módon szemléltessék.

Fordította: Török József