Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Taft, Robert F. - Gál Ferenc (ford.): Mit nyújt a liturgia?

Robert F. TAFT

Mit nyújt a liturgia?

(A megváltástan tükröződése a liturgiában)

Úgy érzem, túl sokat akarok, amikor tudományos módszerrel igyekszem tisztázni, hogy valójában mi történik egyházi szertartásainkban, továbbá hogy hitünk szerint mi jogosít fel ennek kifejtésére. Kérdés az is, hogy teológusként beszélhetek-e,1 hiszen inkább orientalista vagyok, és a keleti kereszténység istentiszteletével foglalkozom, különös tekintettel a szövegek nyelvi problémáira.1 2 A gyanakvás és a kutatás hozzátartozik hivatásomhoz. Azért olyan fogalommal kezdem, amelyet nem én találtam ki, hanem egy meglehetősen elfelejtett forrásból kölcsönöztem,3 és amelyhez továbbra is ragaszkodom, mert megfelelőnek találom.

Michelangelo Buonarroti 1513-ban fejezte be a Sixtusi-kápolnát díszítő freskókat. Az ember teremtésének nagyszerű jelenetében Isten a maga életet közlő ujját nyújtja Adám kinyújtott, de még nem kiegyenesített ujja felé, és a kettő nem érintkezik. Az egyházi liturgia valójában ezt a két ujj közötti távolságot hidalja át. Amint a Sixtusi kápolna festményén egy állandóan teremtő, életet adó, szabadító és megváltó kéz nyúl felénk, úgy az üdvösség története is a mi kezünk története, és hálaadó mozdulattal nyúl a soha véget nem érő ajándék átvételére (- vagy tiltakozik ellene). Alapjában véve nem ez a liturgia is? Természetesen a „liturgia” szót tágabb értelemben használom, mint ahogy Pál apostol leveleiben megtalálható. Azt az egyházatyák is

1 Elsősorban két ilyen műre gondolok: Edward J. Kilartin, Christian liturgy, Theology and Pracice, Kansas City, 1988, és H. B. Meyer tanulmányára, a Zeitschrift für Kath. Theologie 113 (1991) 32-41.

2 Lásd: M. D. Strunger, Liturgy and Anthropology, in: Worship 63 (1989) 503-521

3 Robert F. Taft, Beyond East and West, Washington, 1984, 1-2.