Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 3. szám - Isten és emberek műve

1

Az 1962-es esztendő koratelén a Rómából éppen visszaérkezett egyik magyar püspök bizalmas körben a következő kijelentést tette: a II. Vatikáni Zsinaton hozott, illetve hozandó döntések olyan magasröptűek, hogy legalább 50 évre van szükség azok átváltásához a mindennapok hitélete terén. Tehát a harmadik évezred első évtizedének hívei készülődhetnek a változásokra. A némi túlzással megfogalmazott jóslatra alaposan rácáfoltak a következő évek, mert rövid idő alatt a sokszázados, megszokott, latin nyelvű liturgia formáját tekintve jelentős mértékben megváltozott. A reformok döntő többségének nagyjából egy évtizednyi időszaka alatt a népnyelvre történt áttérés, az új szerkönyvek lefordítása, bevezetése komoly telje- • sítményként értékelendő, ám az újítások lendületében a tartalom elmélyítése háttérbe szorult. Az újdonság varázsa elfeledtette, hogy nem elég magyarul énekelni vagy imádkozni a háromszor szent Isten dicsőségét, hanem újra, és még alaposabban meg kellene magyarázni, mit is jelent Isten szentsége, dicsősége, miért ad az ember hálát Isten dicsőségéért! Egyáltalán, mit is jelentenek az alapfogalmak: imádás, áldozat?