Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Isten és császár - Spieker, Manfred - Gál Ferenc (ford.): Kereszténység és független alkotmányos állam
KERESZTÉNYSÉG É FÜGGETLEN ALKOTMÁNYOS ÁLLAM 15 lamnak? A tételt azért is meg kell világítani, mert az alkotmányos állam fogalma régibb, mint a kereszténység. Már az aristotelészi politikai filozófiában szerepelnek a legjobb alkotmányra vonatkozó kérdések. Arisztotelész az összetett alkotmányt tartotta legjobbnak, amely egyesíti magában a monarchia, az arisztokrácia és a demokrácia előnyeit. Az ő vezető gondolata ezen a téren azonban nem a polgár szabadsága volt, hanem az uralom szilárdsága. „Minél összetettebb egy alkotmány, annál maradandóbb.”2 3 Akkor a polgár még egészen alá volt rendelve a közösségnek. Része volt a polisznak, a városállamnak, amelynek illetékessége alá tartozott az istenek tisztelete is. A politika mint tudomány elsőnek alakult ki a tudományok közül. (Jgyanakkor a politikát és a vallást egyáltalán nem választották szét. A Római Birodalomban a politika és a vallás egysége egy lépéssel még előbbre volt: a császárt istenként tisztelték, s ő ezt a tiszteletet meg is követelte, legalább a katonáktól. Ha aztán ezek mint keresztények követték Jézus szavát, hocjy megadják a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené, s erre hivatkozva megtagadták a császár imádását, akkor számolhattak a vértanúsággal. Péter apostol a jeruzsálemi főtanáccsal való összeütközésben már megmutatta az utat: Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.4 Az első keresztényeknek a politikai-vallási tekintéllyel való vitájából fejlődött ki a mai napig érvényben levő és az alkotmányos államot megalapozó különbségtétel a lelki és az evilági dolgok, illetve a vallás és a politika között. Nemcsak a világ válik szekularizálttá, hanem a politika is relativizálódik és a vezetők hatalma korlátozódik. A kereszténység a szent és a profán megkülönböztetésével beindított egy szekularizációs folyamatot, amely visszafordíthatatlan volt. Igaz, hogy a lelki és világi dolgok szétválasztása nem ment egyszerre. A kereszténység először „államvallás” lett, s a politikai hatalom gyakorlói évszázadokra biztosították maguknak az illetékességet a lelki dolgok terén: püspökök kinevezése, pápaválasztás stb. A reformáció után pedig követelték a jogot, hogy alattvalóik vallását meghatározzák. A XI. századi invesztitura-harc is ebből a helyzetből következett, viszont 2 Aristotelész, Politika, 1297a. 3 Mt 22,21. 4 ApCsel 5,29.
