Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Isten és császár - Spieker, Manfred - Gál Ferenc (ford.): Kereszténység és független alkotmányos állam
16 MANFRED SPIEKER amikor a Wormsi konkordátum azt 1122-ben befejezte, megerősítette a lelki és az evilági dolgok szétválasztását. Hat évszázadnak kellett még eltelnie, amíg az CJSA-ban végérvényesen megjelent a pusztán evilági célokra beállított állam, mert közben a reformáció és a katolikus megújulás újra előhozta az oltár és a trón szövetségét, s kialakultak az „egyházi fejedelemségek” is. A fejlődés azonban nem állt meg, és végül is a görög polisz és a római respublica formájából egyre inkább közeledtek az Egyház és az állam szétválasztásához. Az, hogy az újkorban a politikai történetet a világi állam szerepe jellemzi, az a kereszténység közvetlen, és bizonyos értelemben szándékos terméke.5 De bármennyire alapvető a kereszténység hatása a modern állam kialakulására, két félreértést mégis el kell kerülni. Először azt, hogy a vallási és a világi dolgok között a határt mindig egyértelműleg meg lehet vonni, és másodszor azt, hogy ez a különbségtétel az alkotmányos állam szervezetével egyszer s mindenkorra biztosítva van. Ami az első félreértést illeti, a keresztények tudják, hogy a lelki és a világi dolgok elhatárolása nem mindig könnyű. Akadnak vegyes dolgok, rés mixLae, amelyek abból adódnak, hogy a keresztények és a polgárok legtöbbször ugyanazon személyek, s ezek kezelését csak egyházi és állami párbeszéddel lehet megvalósítani.6 Ez is mutatja, hogy a szétválasztás nem egyszerű dolog, de meg kell tenni, ha az evilági dolgokat az állam maga akarja meghatározni, az Egyház pedig a maga erkölcsi szerepét az Evangéliumból kiindulva kritikailag gyakorolni akarja a politika felett.7 Ami a második félreértést illeti, az elmúlt két évszázad is igazolja, hogy a lelki és az evilági dolgok szétválasztása radikális támadásoknak van kitéve. Politikai ideológiák és rendszerek, elsősorban a marxiz- mus-leninizmus, arra törekedtek, hogy az embereket a politika által minden elidegenedéstől megszabadítsák és végleges boldogsághoz juttassák. Igyekeztek magukat a vallás helyére behelyettesíteni, sőt Egyház akartak lenni. Szabadság, egyenlőség, testvériség helyett 5 Lásd: G. Rüther, Geschichte der Christlich-Demokratischen Bewegungen, 1987, 33. 6 Ide soroljuk a hitoktatást, a teológiai karok felállítását, tábori lelkészi szolgálatot. 7 Gaudium et Spes 76.
