Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Scheffczyk, Leo - Gál Ferenc (ford.) - Erdő Péter (ford.): Az Egyház mint Jézus Krisztust jelképező teljes szentség
64 LEO SCHEFFCZYK lényegének ad kifejezést, vagyis annak, hogy Krisztus valóságát képviseli a világban. Az ilyen lényeg- és élet-kifejezésnek semmi köze a világtól távoli istenség lehívásához. Az üdvszerző Isten jelenlétét az Egyház lényegéből kell megérteni, hiszen az Egyház nem más, mint az üdvösség művének jelenléte a világban. A szentség kiszolgáltatásának aktusában ez különösképpen megvalósul. Az Egyháznak, mint egyetemes szentségnek a hátterében még olyan részletkérdések is megértésre várnak, mint az egyes szentségek rendelése és a hetes szám. Arra kell gondolni, hogy az Egyház alapvető lényegi kifejeződésének aktusát csak magával az Egyházzal együtt lehetett alapítani. Mem lehet úgy elgondolni, hogy utólag és mellékesen keletkezett az Egyházban, hiszen a lényegéhez tartozik az a lényegét kifejező aktus, ami a szentségekben megy végbe. Teológiailag tehát vallanunk kell, hogy az egyes szentségek legalábbis alapjukban benne voltak az Egyháznak, mint átfogó szentségnek az alapításában akkor is, ha felismerésük később történt. Hasonlóképpen kell vélekedni a hetes számról. Amikor a szentségekről az elméleti tanítás még nem alakult ki, akkor a hetes számot sem emlegették. Ezért vetődik fel néha a kérdés, hogy nem lehetne-e több vagy kevesebb szentség, vagy hogy az Egyház egyes szentségeket nem szüntethetne-e meg és újakat nem vezethetne-e be? De ha azt vesszük alapul, hogy a szentségek az Egyház életének lényeges megnyilvánulásai, akkor az ilyen kérdések értelmetlenek. Hiszen egy eleven létező a maga életfolyamatait nem találhatja fel újra és nem építheti le. Azok az egésznek az életével elválaszthatatlanul és maradandón össze vannak kapcsolva. Gyakorlatilag az Egyházban nem is tudunk más olyan lényeges mozzanatokat elgondolni, amelyekben élete olyan döntően kifejeződnék, mint a hét szentségben. 5. Az emberiség szentsége és a világhoz va.ló küldetés a. A világra való utaltság Ahogy már az előzőkben utaltunk rá, az Egyház mint teljes-szentség az „emberiség szentségének” is mondható. Mégpedig azért, mert az Egyház mint szentség emberekből áll, akik az egész emberiséget képviselik. Az Egyháznak kegyelmi hatást kell gyakorolni az emberiségre. A 11. Vatikáni Zsinat szerint az Egyház az emberi nem egységének jele és eszköze (Egyház 1). Ebben benne van, hogy az Egyháznak,
