Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Scheffczyk, Leo - Gál Ferenc (ford.) - Erdő Péter (ford.): Az Egyház mint Jézus Krisztust jelképező teljes szentség
AZ EGYHÁZ MINT JÉZÜS KRISZTUST JELKÉPEZŐ TELJES SZENTSÉG 65 mint teljes-szentségnek - és következésképpen az egyes szentségeknek is - megvan a rendeltetése a világ számára, így a nemkeresztények számára is. Az Egyháznak, mint szentségnek az egész emberi nem egységét kell szolgálni. Az Egyháznak tehát, mint az „emberiség szentségének” a lényegéből folyik a feladata a világgal szemben, de a feladat pontos meghatározása, annak tartalma, módja, megvalósítása még nincs adva. A világhoz való küldetés sok kérdést vet fel, amiről ma szenvedélyesen vitáznak. A zsinat kijelentéseihez kapcsolódva a kérdéseket így lehet megfogalmazni. Kell az Egyháznak a világ politikai egységén munkálkodni, mint ahogy azt pl. ma Európa egységének gondolata kívánná? Kell az Egyháznak politikai eszközöket a kezébe venni, a konkrét politikai eseményekbe belekapcsolódni, mint ahogy pl. a „felszabadítás teológiája”? Az Egyház a világ természetes alakulásáért van, vagy a természetfölötti üdvösségért? Az egységet (Jn 17,21 értelmében) mint a hit és a kegyelem egységét kell értelmezni, és ennek következtében az Egyháznak csak a missziós tevékenységre kell gondolni? Másrészről viszont a természetfölötti misszió feladata elválasztható-e bizonyos természetes előzményektől és igyekezetektől, ha a kegyelem mindig feltételezi a természetet? Ezek a kérdések ma sem kevés bizonytalanságot okoznak, de ezeket az Egyház szentségi értelmezéséből kiindulva kell megoldani, és alapjában véve megoldhatók. Az Egyház szentségi jellegéből következik először is az alapelv, hogy a szentségek az „üdvösség jelei” és az ember természetfölötti üdvösségének az eszközei, az üdvösség pedig Isten kegyelmén és szeretetén alapszik. Ha az alapelvet komolyan vesszük, hogy a szentségek az üdvösségnek, a kegyelemnek és a hitnek a jelei, akkor meg kell állapítanunk, hogy belőlük a kegyelem, a hit, a remény és a szeretet erői folynak, nem pedig a tudományos ismeret a világ haladásáról, továbbá nem olyan energiák, amelyek az iparosodást vagy politikai szocializálódást előbbre viszik. Ha a szentségek közvetlenül nem természetes alkotóerőket közölnek, akkor megmarad a kérdés, hogy hatnak-e ezekre az erőkre, mint ahogy sok esetben a kegyelem az ember természetét befolyásolja. Az ember pl., aki a szentségben békét kötött istennel, indíttatást kap arra, hogy a béke természetes értékét is megtapasztalja és azt környe-
