Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Scheffczyk, Leo - Gál Ferenc (ford.) - Erdő Péter (ford.): Az Egyház mint Jézus Krisztust jelképező teljes szentség
AZ EGYHÁZ MIMT JÉZUS KRISZTUST JELKÉPEZŐ TEUES SZENTSÉG 55 26,14). Ez a csoport már úgy van meghatározva, hogy Máté már „intézmény módján emlegeti őket és Péternek elvi elsősége van benne” (H. Schlier). Ezért nem lehet elvitatni, hogy amikor Jézus egyeseket követésére szólít fel, tanítványokat gyűjt, apostolokat választ ki és Péter elsőbbségéről beszél, akkor olyan szavaival és tetteivel találkozunk, amelyek magukban véve nem jelzik ugyan az Egyház alapításának határozott idejét és kifejezett tettét, de amelyeknek együttvéve egyházalapító jellegük van. A tanítványokban és az apostolokban az Egyház már valamilyen formában elővételezve volt. Jézus tanítványai adják azt az összekötő kapcsot, amely Izraelt, a régi népet a maga messiási reményével és Isten új népét, az Egyházat egybefűzi. Jézus mint Messiás össze van kötve egy messiási kegyelmi közösséggel, s enélkül nem is lehetne őt elgondolni. Hogy ez a közösség az ő halála és feltámadása után a megváltás tetteinek erejéből végérvényesen kialakult, azt mutatják a feltámadt Krisztus megjelenéseihez kapcsolódó küldetési parancsok. A legkifejezőbben Máté könyvének végén találjuk: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden nap, a világ végéig" (Mt 28,19). b. A belső megokolás így Jézus egyházalapító szavainak és tetteinek egész sorát ismerhetjük meg, amelyek összefüggésben szemlélve igazolják az Egyház alapítását, mint történeti tényt. A Szentlélek eljövetele pünkösd napján, a befejező aktus. Ez azonban önmagában igazában csak külső szemlélet, amely az evangéliumnak egy bizonyos értelmezésén alapul, és másfajta szentírásmagyarázati módszerrel esetleg bizonytalanná tehető. Azért ezt a szemléletet ki lehet egészíteni egy mélyebb teológiai megfontolással. Ez a másik szemlélet belülről indul ki, és az Újszövetség azon kijelentéseit veszi figyelembe, amelyek Jézus szentségi titkáról és az Egyház titkáról beszélnek. így Krisztus állítja, hogy „Isten formájában létezett” (Fii 2,6), hogy a láthatatlan Isten képmása (Kol 1,15), hogy „az Atya képmása és dicsőségének kisugárzása” (Zsid 1,3), hogy „benne lakik az istenség egész teljessége" (Kol 2,1). O „annak a titoknak a megvalósulása, amely öröktől fogva el volt rejtve Istenben” (Ef 3,9). Ezek a kijelentések mind Krisztus „szentségi jellegére” vonatkoznak, vagyis arra, hogy benne, mint emberben az Isten valóság lett.
