Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Scheffczyk, Leo - Gál Ferenc (ford.) - Erdő Péter (ford.): Az Egyház mint Jézus Krisztust jelképező teljes szentség
56 LEO SCHEFFCZYK Ha ezek mellé a szavak mellé állíthatjuk azokat, amelyek az Újszövetségben az Egyházról így beszélnek: az az Isten temploma (lKor 3,16), amelyben a Szentlélek lakik, hogy az az Isten lelki épülete (Ef 2,22), hogy általa az égi erők és hatalmasságok előtt Isten sokszoros bölcsessége kinyilvánul (Ef 3,10); akkor látjuk meg a szoros összefüggést Krisztus szentségi titka és az Egyháznak a történelemben megnyilvánuló titka között. Pontosabb megfigyelés oda vezet, hogy Isten terve szerint a két titok közül az egyik a másikból ered, és egymással összefüggésben vannak. Ez az Efezusi levélből különösképpen kiviláglik. Eszerint az a titok, amelyet az apostol kinyilatkoztatásból ismert meg, az elsősorban maga Jézus Krisztus (Ef 3,4), de azután a titok egyúttal a zsidók és pogányok egybegyűjtése az Egyházban, és a mindenségnek Jézus Krisztusban való összefoglalása (3,6; 1,9; 2,14). Ez az összefoglalás nem más, mint egy élő valóság testté válása, ami az Egyházban megy végbe, ezért az Egyházról elmondható, „hogy a titok maga az Egyház... mint az Isten bölcsességének kinyil- vánulása” (H. Schlier). Tehát a két misztérium vagy „szentség” alapjában egyet jelent. Így oda jutunk, mint előbb a Krisztus testéről való elmélkedésben. Az Egyháznak mint szentségnek az alapítására vonatkozólag tehát ezt mondhatjuk. Ha Krisztus olyan értelemben ősszentség, hogy ő a konkrét, történeti emberiség üdvének a hatékony jele, akkor az „ő Egyházának” (Mt 16,19) alapítása szintén az üdvösség történetébe belehelyezett és egyúttal organikus folyamat. Az Egyház valójában Krisztus szentségi mivoltának a kiszélesítése. Ezt még akkor is meg kellene látni, ha az evangéliumból hiányoznának Jézus alapító tettei. Őbeiőle mint ősszentségből kiindulva, az a történeti kérdés, hogy mikor és hol alapította az Egyházat, igazában elveszti élét. A mélyebb teológiai szemlélet ugyanis felismeri, hogy az Egyház alapítása az Istenember titkába belefoglalt életfolyamat, amely relatíve független az időbeli adatok és támpontok meghatározásától. Az Egyház alapítása Krisztus szentségi titkának a megtestesülésből és a Szentlélek elküldéséből folyó kiszélesítése, „az emberré levés titkának valamilyen kibővítése” (O. Semmelroth), vagy Krisztus titkának a történelembe való besugárzása, megtestesítése. Ha az Egyház alapítását ebben a világban nemcsak úgy értjük, mint külső tettek folyamatát, hanem mint Krisztus élettitkának kiszélesítését, akkor gyökerében megértjük Krisz-
