Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Binetto, Thomas - Győrffy Andrea (ford.): Ifjúsági világtalálkozók
IFJÚSÁGI VILÁGTALÁLKOZÓK 35 akkor éppen az ő „keménysége” okoz gondot a hívőknek. De amin sokan megütköznek, az sok fiatal számára vonzó. Nála tudjuk, hogy miről van szó, és ő a fiataloknál sem kozmetikázza magát. Még ha egy megnyilatkozásával nem is értenek egyet, legalább bosszankodhatnak miatta. Képletesen kifejezve, ez a pápa olyan fal, amibe bele lehet ütközni, és nem olyan ködgombolyag, amelyben a fiatalos lázadás hatás nélkül eloszlik. Bizonyos értelemben azért veszi komolyan a fiatalokat, mert nem ad nekik feltétlenül igazat. Miatta lehet lázadni, vitázni, felháborodni, és éppen ezért lehet szeretni. A pápa erős egyénisége ma láthatóan szemben áll testi gyengeségével. Ilyen háttér mellett feltűnő, hogy népszerűsége az utóbbi években még nőtt a fiatalok előtt. Amit az öregek és a fiatalok viszonyában gyakran meg lehet figyelni, az itt is fontos szerepet játszik. Nyilván azt a tudatot ébreszti fel a fiatalokban, hogy álljanak erős akarattal a kötelesség mellett. Még egy másik ponton találkozik II. János Pál pápa egészen váratlanul az ifjúsággal. Mindkettő ugyanazzal a korcsoporttal áll generációs ellentétben. Miközben a szülők nemzedéke beleütközik a pápa tekintélyébe, addig a fiatalok szüleik tekintélyét kérdőjelezik meg. Innen adódik a hallgatag szövetség a közös „ellenfél” ellen. Jelenleg alig van olyan téma, amelyről II. János Pál pápa annyiszor beszélne, mint az ifjúságról. Feltűnő azonban, hogy mindig az irántuk való bizalmat és a beléjük helyezett reményt emlegeti. Érdekes módon ezt azon benyomás ellenére teszi, ami a hírszolgálatokból eredne. Nem ujjal mutogat rájuk és nem használ moralizáló aláfestést. Ebből a szempontból Manilában az ifjúság különös hálával fogadta egyik kijelentését: Elismerte, hogy az Egyházban lehet kritikát gyakorolni. Ez hozzá tartozik az ifjúsághoz és az Egyháznak is hasznos. Mindenesetre a pápa felismerte, hogy az ifjúság neveléséhez hozzátartozik a bátorítás is. Erőt akar önteni beléjük, hogy a személyes hit útján haladjanak. Az a véleményem, hogy az ifjúsági találkozóknak ez a legértékesebb eredménye. Az is érdekes, hogy a pápa a fiatalok előtt még soha nem beszélt a „régi jó időkről". Szülők és nevelők éppen ezzel mennek a fiatalok idegeire. Például akkor, amikor a 11. Vatikáni Zsinatért lelkesednek és magukat mint háborús veteránokat jellemzik. A pápa sohasem akarta magát modernnek mutatni, de azért nem is régimódi.
