Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 1. szám - Isten és ember szenvedése - Balthasar, Hans Urs von - Török József (ford.): Crucificus etiam pro nobis - A "helyettesítés" misztériuma
Hans-Urs von BALTHASAR Crucifixus etiam pro nobis A „helyettesítés” misztériuma A „pro nobis” eredeti jellege A megfogalmazás, miszerint Jézus Krisztus „értünk” szenvedett, ott van az Újszövetségi Szentírás valamennyi könyvében és teljes mértékben bizonyos, hogy Szent Pál megtérése előttről származik a megállapítás: ez a szenvedés engesztelő helyettesítés vagy méginkább helyettesítő engesztelés. A keresztény hit legrégibb egybefoglalása, amelyet ismerünk (lKor 15,3-5), már tartalmazza ezt az eszmét-taní- tást. A hit szerint, amelyet maga Pál is az apostoli Egyháztól kapott, „Krisztus meghalt bűneinkért, amint az írás is mondja”. Ez a megfogalmazás mindenütt föllelhető, olyannyira, hogy lehetetlen a „késői krisztológia” kijelentései közé sorolni, amely állítólag a kereszt valódi jelentését elfödné. Vegyük számításba, hogy a Credo-ban még az etiam szó is ott áll, mert már Krisztus megtestesülése úgy szerepel, mint az értünk megvalósított, a kereszttel és föltámadással befejezett egyetlen üdvösség kezdete: „qui propter nos homines et propter nostram salutem descendit de coelis”. Ez a kijelentés legalábbis Szent János krisztológiájára támaszkodhat. Ha igaz, hogy a megtestesülés vezet az üdvözítéshez, akkor a megtestesülés - valamennyi keleti és nyugati egyházatya szerint - lényegileg a keresztre irányul. Nem igaz tehát - jóllehet több teológus állítja manapság -, hogy Jézus keresztre feszítése két gonosztevő között csupán magatartásának logikus következménye; mert közösséget vállalt és asztalhoz ült a vámosokkal, a prostituáltakkal, általában a bűnösökkel, kifejezendő az Istentől jövő teljes bocsánatot. Ellenkezőleg, a szenvedés elválik a nyilvános élettől egy mindenfelől látható cezúra által, ami annak az „órának” a tartalma, ami felé Jézus élete tart. Ez az az „óra”, ami még
