Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 1. szám - Isten és ember szenvedése - Langen, Thomas - Győrffy Andrea (ford.): A kozmosz szenvedése
34 THOMAS LANGEN is tud előrehaladást adni és minden eltévelyedésből ki tud vezetni, s ide kapcsolódik az a remény, hogy minden szenvedésnek lehet értelme. Hitünk szerint a legrosszabb szenvedést is fel lehet fogni úgy, mint díjat, amelyet korlátozott emberi szabadságunkért kell fizetni, s ugyanakkor el kell fogadni, hogy az egyetemes megváltás az élet minden jelenségét átfogja, és az örök élet irányába tereli. A szenvedés misztériumát ^ kereszténységben is homály veszi körül. A tévedés szégyenében vagy a kegyetlen akarat átélésében mindenki felteheti Ivan Karamazov kérdését: Érdemes? Van értelme? S ez nem kevesebbre vonatkozik, mint az egész teremtés értelmére, arra a kozmoszra, amely keresztény értelmezésben nemcsak „Isten lábának zsámolya”, hanem az értelemmel és akarattal megáldott ember életének hordozója. Isten képmásának itt kell kibontakoznia az emberben. Az erkölcsi eltévelyedésben az akarat nemcsak hogy nem keresi a legnagyobb jót, hanem a kisebb jót is lélekromboló szenvedéllyé változtatja. Ez a beállítottság létében teszi kérdésessé a véges világegyetemet, amelynek csúcsán a szabadakaratú ember áll. Számosán vannak, akik arra következtetnek, hogy az egész világfolyamat nem más, mint rettenetes abszurditás. Egy ateista ember megelégedhet azzal, hogy a világfolyamatot az energiák buja kiáradásának higgye, amely mindig összetettebb, és végül - szellemes tréfaként - létrehoz egy önmagára reflektáló hullámot, az embert, aki csak továbbéléséért küzd. Ez az ember kiformál mindenféle mítoszt, amelyek a pillanat számára látszólagos magyarázatot adnak az életről. A keresztény ember számára azonban az ilyen csalóka értelmezés kevés. Előtte nem a Leibnitz-i kérdés lebeg, hogy „miért van valami és nem a semmi?”. Az ő kérdése inkább ez: Miért nem volt elég a végtelenül tökéletes Ősforrás? Miért kellett még a végességet és azzal együtt a szenvedést is életre hívni? Annak a kérdésnek a tisztázására, hogy miért van értelme a szenvedésnek és mi benne a pozitívum, új kérdést teszek fel, egyszerű formában, ahogy a józan emberi értelemben megfogalmazódik: ha Isten tökéletes, ha öröktől fogva tudatos és teljes szeretetben él, mint Atya, Fiú, Szentlélek, s az ő mindent átfogó világosságát semmi homály nem zavarja, akkor mivel magyarázható, hogy ez az önmagának teljesen elegendő Isten elhatározza egy világ teremtését, amely
