Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 1. szám - Isten és ember szenvedése - Haag, Ernst - Gál Ferenc (ford.): A szenvedés értelme az Ószövetségben
A SZENVEDÉS ÉRTELME AZ ÓSZÖVETSÉGBEN 31 szól.7 Ebben a jövendölésben az igaz szenvedésének horizontjában kifejeződött Izrael reménye arra vonatkozólag, hogy Istennek egy végső időbeni képviselője meghozza a szabadító hatalmat. Itt a dávidi Messiással szemben - aki olyan uralkodó lesz, hogy a végső időben a teremtést paradicsomi színekbe öltözteti - Jahve szolgája ebben a földi világban lép fel, és ártatlansága ellenére magára veszi a büntető ítéletet, s annak áldozata lesz. Az ilyen életet emberileg úgy kellene tekinteni, mint felsülést, meghiúsulást, azért jelentkezik a kérdés, hogy mi az értelme küldetésének. A jövendölés a választ azzal adja meg, hogy kiemeli Jahve szolgájának helyettesítő szerepét. A „szolga” a bűnösökre kiszabott büntetést önként magára veszi, és halálával sokak bűnét kiengeszteli. Amikor így szemlélik Jahve szolgájának szenvedését, abban kinyilvánul a próféták közvetítő szerepe, amelyet a fogság idején ismertek fel. A próféta mint közvetítő felelős a rábízotta- kért (Ez 33), Jahve szolgájának közvetítése azonban minden embert magában foglal, s ez annak a jele, hogy Isten maga áll mögötte. így képes mindenki bűnét magára venni és azért engesztelési nyújtani. Jahve szolgája helyettesítő engesztelésének hatékonysága nemcsak abból fakad, hogy Isten meghatalmazta és küldetését az üdvrendben kinyilatkoztatta, hanem abból is, hogy ő maga szabadon elvállalta ezt a küldetést. A róla szóló jövendölés nyomatékkai emeli ki a bűn kiengesztelésének tényében azt, hogy ez a közvetítő nemcsak rendületlenül hisz az isteni vezetésben, hanem csodálatos képességet is mutat az áldozat vállalására. Isten üdvösségszerző uralmának megjelenése az idők végén. A szenvedéstől való megváltás, amely Isten uralmának kiteljesedésekor következik be az idők végén, abban fejeződik ki, hogy Isten végérvényesen megpecsételi azt az átkot, amelyet az ősbűnnél a kígyó felett kimondott, s ezzel véget vet a gonoszság hatalmának a történelemben. Megszünteti az eszkatologikus jövendölésekben szereplő káoszt, az értelmetlenséget (Iz 17,1; Dán 7,9-14). Megsemmisíti azokat a népeket, amelyek a káosz szolgálatába szegődtek (Joel 4,9-17; Zak 14,1-21) és kiirtja az Isten népében meglevő gonoszságot (Mai 3,1321). 7 E. Haag, Die Botschaft vom Gottesknecht, in: N. Lohfink, Gewalt im Alten Testament, 1983, 139 kk.
