Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 1. szám - Isten és ember szenvedése - Haag, Ernst - Gál Ferenc (ford.): A szenvedés értelme az Ószövetségben
30 ERNST HAAG déssel teli világot mégis magáénak vallja és jövőt készít neki. Isten rejtettsége miatt azonban az ő uralmát nem lehet meglátni a történelemben, sem pedig az ész törvényei szerint felfogni. Csak a hit képes itt eligazítást adni. Hiszen Izrael Istent mint Terem tőt és szabadítót is hite által ismerte fel saját történetében. Csak az üdvösség történetéből lehet kihámozni, hogy Isten igazságossága és az üdvösség erői miként működnek az ember életében. Miután Jób Isten szavából megérti ezt az összefüggést, rájön, hogy balgán beszélt, és nem vette figyelembe Isten titkát: azt a titkot, hogy Isten a büntetésen kérészül is tévedés nélkül és határozottan vezeti a cél felé, amelyet bölcsességében meghatározott. Továbbá, hogy ebben a történésben felelet van a szenvedéstől való szabadulásra és a bűn eltörlésére. Ezzel a válasszal ugyan Jóbnak és vele együtt a többi szerencsétlen embernek a szenvedése nem szűnik meg szenvedés lenni, de a hívő ember számára a szenvedésnek más a jelentése. Jób felismeri, hogy Isten nem ellenséges szemmel tekint teremtményeire, hanem hűséggel akarja őket a teljességre vezetni. Azt is lehet sejteni, hogy Isten nem csak megígérte az emberrel való együttlétet, hanem azt meg is valósítja. Szenvedés és szabadulás Az üdvtörténet mint háttér. Ha az eddigiek alapján a szenvedés kapcsolatos a bűnnel, akkor a bibliai felfogás szerint ebből az következik, hogy a megváltás a szenvedéstől csak a bűn eltörlésével érhető el. Ennek megfelelően a szabadulás a szenvedéstől két szempontot foglal magába. Egyrészt a megváltás azáltal valósul meg, hogy Isten üdvtörténeti megnyilatkozásával már ebben a világban részt vállal a büntető ítéletben, amelyet az ősbűnre kimondott, és így a szenvedés fullánkját lényegében kivette; másrészt a szenvedéstől való teljes megváltás csak az üdvtörténet befejeztével jön el, amikor Isten az egész világra kiterjeszti uralmának teljességét. Jahve szolgájának engesztelése. Az Istentől kiinduló bűnbocsánat kinyilatkoztatásában alapvető mozzanat a „Jahve szolgájának” engesztelő szerepéről való híradás (Íz 53-54), amely a babiloni fogság idején keletkezett, és amely a bűnös emberi történelem megoldásáról
