Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Rebić, Adalbert - Győrffy Andrea (ford.): "Ülj az én jobbomra" (Zsolt 110,1)
Adalbert REBIC „Ülj az én jobbomra” (Zsolt 110,1) Az Ószövetségi Szentírásban a 110. zsoltár így kezdődik: „Így szól az Úr az én Clramnak: ülj az én jobbomra”. Ott ennek a későbbiekben nincs visszhangja, és a kifejezés is csak a Sirák 12,12-ben fordul elő, s ott is csak emberi vonatkozásban. Az Újszövetségnek ellenben csaknem minden könyve utal rá, a jánosi írásokon kívül.1 Cuilmann úgy gondolja, hogy „ez volt a legrégibb krisztológiai formula és az őskeresztény hit súlypontját jelölte meg.” Azt ugyanis, hogy Jézus a halálból való feltámadása után helyet foglalt az Atya jobbján.1 2 Ennek a hitbeli meggyőződésnek rövidebb formája az, hogy „Jézus az Úr”.3 Az ősegyházban a Zsolt 110 krisztológiai értelmezése nagyon elterjedt volt. Az Újszövetség két helyen kifejezetten idézi a zsoltárt (ApCsel 2,34; Zsid 1,13), de az utalás legalább 20 esetben megtalálható. Úgy látszik, a zsoltárnak ez a felhasználása nagyon ismert az ősegyházban, mert a szimbolikája sokat mondott a híveknek.4 Sajnos, mi ennek a ritka ószövetségi kifejezésnek a szimbolikáját már alig értjük. Ezért nem árt, ha bővebben kifejtjük, hogy mi a hasonlat eredete és tartalma. 1. A ,Jobbján ülni” kifejezés eredete és kulturális gyökere. A „jobb kéz” szimbólumának használata a régi keleten széleskörű volt és több jelentésben értelmezték. A háttérben mindig a jobb kéz gyakorlati szerepe állt. A jobb kéz az erőt, az ügyességet, a cselekvőképességet és a hatalmat jelentette, míg a bal inkább a gyenge1 M. Gorgues: A la droit de Dieu, Études bibliques, 1978, 31-32. 2 O. Cuilmann: La fői et le culte dans L'Eglise primitive, Neuchatel, 1963, 47-48. 3 M. Gorgues, i.m. 32. 4 M. Gorgues, i. m. 33.
