Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 1. szám - Isten és ember szenvedése - Haag, Ernst - Gál Ferenc (ford.): A szenvedés értelme az Ószövetségben
26 ERNST HAAG a nép szenvedésének látható bemutatása a fontos, hanem a szenvedés imádságos feldolgozása. Hiszen a szenvedést úgy fogadják, mint Isten büntetését a nép bűneiért. Annak, hogy az igaz ember szenvedését felpanaszoló imádságban a figyelem a prófétai közvetítőre irányul, az az előfeltétele, hogy a királyok korának közepétől a próféták működésében és önértelmezésében mélyreható változás állt be. Felismerték ugyanis, hogy amikor a királyok és a nép elfordultak Jahvétól és a bálványok felé tekintgettek, akkor valójában Isten ellenfelei lettek. Azért Ámosz óta (Kr. e. Vili. sz. közepe) a próféták már azt hirdetik, hogy Isten maga visel hadat a nép ellen,5 vagyis haragja saját választott népe ellen fordul. Ilyen helyzetben a próféta úgy érezte, hogy neki helyzeténél fogva közvetítőnek kell lenni Isten és a nép között. Mivel mindkettővel szolidaritást vállalt, azért állandó feszültségben él, s ez akárhányszor eléri emberi tűrőképességének határát. Mint közvetítő, egyik oldalról népével együtt hordozza Isten büntetését, s abban megéli a bűnös ember megaláztatását, másrészt tudja, hogy Istentől kapott feladata szerint tanúsítani kell a szilárdságot a hitben, utat kell mutatni a tévelygőknek és vállalni a felelősséget a rábízottakért. Miután a próféta magatartásában kialakult a panaszos ima tárgyi előfeltétele, csak konkrét lökésre volt szükség a történelemben, hogy a próféta közvetítő szenvedésének megfelelő kifejezést adjanak. Ez is bekövetkezett Jeremiás fájdalmas küldetésében, Jeruzsálem pusztulásának és a királyság megszűnésének idején. A szenvedő igaz panasza Jeremiás könyvében. Itt a próféta meghívásáról és működéséről szóló életrajzi adatok mellett főleg az ő vallomásai tartalmazzák ezeket a személyes panaszokat és fohászokat (Jer 11,18-23; 12,1-6; 15,10-21; 17,12-18; 18,18-23; 20,7-18). Jeremiás ezekben a szövegekben a prófétáknál eddig szokatlan nyíltsággal tárja fel a közte és az isteni parancs közötti feszültséget, amely hosszú időn át tartott, s amelyben ő, mint hívő ember is majdnem összetört. Külsőleg megtapasztalta a sikertelenséget, a fenyegetést és a vele járó félelmet. Belülről pedig érezte elégtelenségét, emberi gyengeségét és tehetetlenségét. Isten azonban panaszai után sem 5 A Szám 21,14 Isten harcának nevezi azt a vállalkozást, amelyet Izrael az (géret teljesedésében a pogányok ellen folytat.
